Nem elfogadták, hanem tudomásul vették

A 2008. április 3-i helyzet kísér tetiesen hasonlított a 2006. október 26-ihoz. Akkor Bozsik Pétert rendelte raportra az MLSZ elnöksége, csütörtökön Várhidi Pétert. Tegyük hozzá, érthető volt, hogy a grémium bekeményített: Bozsik Péter együttese Máltán szaladt bele a magyar labdarúgás történetének egyik legcsúfosabb vereségébe (az 1–2 kiütéssel ért fel!), míg a Várhidi Péter vezette válogatott házigazdaként kapott ki Szlovéniától 1–0-ra – nemcsak a szakértők és a szurkolók, hanem a szakvezető szerint is elfogadhatatlan teljesítménnyel.

Kisteleki István akkor is ki(f)akadt, és most is. Igaz, azon tanakodhatnánk, mennyire korrekt egy „főnöktől”, ha a nyilvánosság előtt kritizálja beosztottját. Az MLSZ első embere ugyanis ezt tette: a zalaegerszegi kudarc után a bárki által látogatható szövetségi honlapon bírálta Várhidi Pétert és csapatát, többek között kiábrándítónak és „lelketlennek” nevezve a játékot. A kívülálló eltöpreng, jobb helyeken nem teregetik ki a szennyest, csak aztán eszébe jut: a Kisteleki István vezette MLSZ nem tartozik a jobb helyek közé…

Bozsik Péterre egy mondatra visszatérve: az ominózus ülésen az elnökség „visszadobta” a beszámolót, minek következtében a szakember felajánlotta lemondását – no, ezt már elfogadta a vezérkar. Sokan tudni vélték, a koreográfia csütörtökön is hasonló lesz, s a délelőtti tanácskozást követően délután már azt találgatják az újságírók, ki lesz Várhidi Péter utódja; ezt megerősítette a szövetség székházába még a „kihallgatás” előtt betoppanó postás, aki a tréfás kedvű kollégák szerint a kapitány felmondólevelét bányászta elő táskájából.

Nem akarjuk tovább feszíteni a húrt: egyelőre mindenki a helyén marad. Még akkor is, ha a hét perc híján egyórásra nyúló faggatózást követően Várhidi Péter olyan arccal lépett ki a tanácsteremből, mintha a mi kis savanyú narancsunkba harapott volna… Mivel a tréner se szó, se beszéd felsietett a lépcsőn, ekkor még be kellett érnünk azzal az információval, hogy „…kábé tíz perc múlva megtudjuk, elfogadták-e az értékelését”. És lőn világosság: tíz perc múlva valóban megtudtuk, hogy… igen!

Amint azt Serényi Péter sajtófőnök kijelentette, az elnökség megkapta és elfogadta Várhidi Péter beszámolóját, miközben megtárgyalta és tudomásul vette az edzőbizottság által készített anyagot is. Majd elhangzott a nap alighanem legfontosabb mondata: „Várhidi Péter a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.”

A Nemzeti Sport érdeklődésére, hogy a grémium ugyanúgy egyhangúlag fogadta-e el a szakvezető jelentését, mint a decemberi összejövetel alkalmával tette, az elöljáró némiképp módosított a korábbi megjegyzésén: „Egyhangúlag, igen, azonban nem elfogadta, hanem tudomásul vette.” Nyilván nem véletlen, hogy a sajtófőnök ezt hangsúlyozta: információnk szerint az elnökség már korántsem áll úgy a kapitány mellett, mint néhány hónappal ezelőtt, nem csoda, hogy Várhidi Péter meghallgatása közben repkedtek a kritikai észrevételek, mint augusztus 20-án a vadászgépek… Meglepő (vagy inkább korántsem meglepő) módon arról nincs tudomásunk, hogy, mondjuk, Kisteleki István afelől érdeklődött volna, miben segíthetnék a nemzeti együttes munkáját? >>>