hettek a pályán, akiktől meg szoktuk a cseleket, a lövéseket és az ötletes megoldásokat, klasszisaink közül egyedül Huszti Szabolcs maradt meg hírmondónak. Ferenczi István, Orosz Péter és Priskin Tamás nem cselező típusú csatár, Tisza Tibor a magyar bajnoki ritmusból nehezen pörög fel, és ezzel fel is soroltam mindenkit, aki szóba jöhet ezeken a posztokon. A magyar meccseket elemezve ráadásul az a tapasztalat, hogy hiányzik a vállalkozókedv, kevés az előre indított csel, külföldön pedig nem játszik több, jó labdarúgónk, mint akiket már említettünk.
Ezek szerint a magyar játékosok mégsem annyira kreatívak, mint hisszük?
Még egyszer mondom, éppen a kreatív futballistáink hiányoztak, és ha nincs ilyen labdarúgó a keretben, az a kombinatív játék rovására megy. A második félidő jelentős részében négy támadónk volt pályán, mégsem jutottunk helyzetbe. Másfél év alatt kialakult egy játékszerkezet és szellemiség, és most megtudtuk, a kulcsjátékosok nélkül nem sokra megyünk. Ahol nincsenek extraklasszisok, ott roppant fontos az állandóság, és a mi esetünkben a mérkőzésen ez nem valósulhatott meg, aminek ez a teljesítmény lett a következménye. Egyébként a fiatal korosztályokban találhatunk nagy tehetségeket, de ők a felnőttek között még nem vethetők be a válogatottban.
Tehát ha a balsors úgy hozza, hogy Gera Zoltán, Hajnal Tamás megsérül, valamiért nem játszhat Dzsudzsák Balázs sem, akkor megfelelő cserék nélkül szemernyi esélyünk sem lesz a selejtezőkön?
Ennyire nem sarkítanék. Erre a három posztra hat jelöltem van, közülük most négy nem volt itt, egy pedig sérülten kezdett, és le is kellett cserélni, ilyen szerintem a jövőben aligha fordul elő még egyszer. Ha egy hiányzik mondjuk Gera Zoltán, Hajnal Tamás és Dzsudzsák Balázs közül, az egészséges Buzsáky Ákos gond nélkül pótolhatja, de így nincs minőségi megoldás.
Szolgált valamilyen hasznos célt a mérkőzés?
Nemigen. Csupán azt könyvelhetjük el elégedetten, hogy védekezésünk továbbra is stabil, hiszen ne felejtsük el, a szlovénok sem dolgoztak ki egyetlen helyzetet sem, góljukat tőlünk kapták ajándékba.
A mérkőzés után a televíziós kommentátorok szerint a csapat lassan kezdi felélni a közönség szeretetét. Egyetért velük?
Nem. A szurkolók jobban értenek ehhez a játékhoz, mint gondolnánk, és amikor látják, hogy a legnagyobb nevek hiányoznak a csapatból, másként reagálnak a vereségre, mint ha mindenki itt lett volna. Bár ez a játék nyomaiban sem emlékeztetett arra, amely az ősszel meghozta a csapat iránti szeretetet, nem hinném, hogy egy barátságos mérkőzés elvesztésével máris kegyvesztettek lennénk. Mindazonáltal nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk örömet szerezni szerdán annak a sok ezer szurkolónak, aki kijött a mérkőzésre, illetve aki a televízió képernyőjén nézett bennünket. A magam részéről mindent megteszek majd annak érdekében, hogy kárpótoljuk őket.
