Benedek nyomában

ARDAY ATTILA, SZŰCS ANDRÁSARDAY ATTILA, SZŰCS ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2008.03.28. 23:15
Címkék
Athén előtt és után talán egyetlen külföldi vízilabdázó sem véste bele jobban a nevét a magyarok emlékezetébe, mint a szerb Alekszandar Sapics. Tetovált felsőteste egy nagy képernyős tévékészülék méreteit idézi, az arca is nagynak tűnik, de Egerben, a LEN-kupa-döntő első meccse (8–8) után kiderült, ő is ember. A Csehov légiósa készségesen, sőt udvariasan válaszolta meg kérdéseinket.

Hol találkozhatunk Pekingben: az elődöntőben vagy a döntőben?Hol találkozhatunk Pekingben: az elődöntőben vagy a döntőben?

Nem is tudom még, hiszen előtte le kell győznünk az öszszes csoportellenfelünket, többek között a horvátokat és az olaszokat. Első helyen kell továbbjutnunk, hogy ne kelljen negyeddöntőt vívnunk.

Mi dönthet az aranyról?

A hét-nyolc kulcsjátékosra minden együttesnél nagyon figyelnek majd, mögöttük sok múlik a háttérembereken.

Athén óta minden magyar–szerb végjáték Szerbia javára dőlt el.

Talán pszichológiai oka van. A megelőző periódusban általában a magyarok kerekedtek felül, de azzal, hogy Magyarország mindent megnyert, játékosai talán már nem éhesek annyira a sikerre. Néhány fiatal alighanem jobban vágyna az aranyra, éppúgy, mint mi. Nekünk időközben az önbizalmunk is megnőtt.

Szeret a mieink ellen játszani?

Nem. Ezek a meccsek ugyanis mindig szorosak, vért kell izzadni a győzelemért.

Másképp kérdezzük: jó a játékos stílusú csapatok ellen pólózni?

Az igaz, hogy a magyar és a szerb iskola különbözik. Mi tényleg harcosabb, keményebb vízilabdát játszunk, a magyarok meg a sok mozgásos, az ügyességre építő játékot űzik. Ám ettől még nem szeretek Magyarország ellen pólózni.

Kivel játszana leginkább a pekingi döntőben?

Kubával! Akkor húsz nullára nyernénk.

Vannak álmai az olimpiai aranyérmen kívül?

Álmok, álmok, álmok… Voltak álmaim, amikor kisgyerek voltam. Ma azonban felnőtt férfi vagyok, úgyhogy legfeljebb céljaim vannak. Minden lehetséges címet begyűjtöttem már, legyen szó klubversenyről vagy válogatott tornáról. Az olimpia arany még hiányzik.

Montenegró közös vetélytársunk lett. Veszélyes?

Mindenkit legyőzhet, fiatal és tehetséges generáció alkotja. A csapat tagjai most lépnek a legjobb vízilabdás korba: huszonnégy-huszonöt évesek, és a legjobbak velünk voltak éveken át minden világversenyen. Rájuk még azt sem mondhatjuk, hogy rutintalanok.

Könnyen elfogadta, hogy a csapattársaiból ellenfelek lettek?

Ez az élet. Együtt készültünk éveken át, aztán hirtelen szembekerültek velünk a medencében. Ám ettől még barátok maradtunk.

Alighanem végiggondolta, meddig vízilabdázik még.

Még egy olimpiai ciklust végigdolgozom. Londonban harmincnégy leszek, utána befejezem. Az ötödik olimpiám lesz, mint Benedek Tibornak a pekingi.

Ebből kiindulva Benedek lehetne a példaképe.

Minden idők egyik legnagyobb játékosa. Igazán becsülendő, ahogy ő végigvitte, illetve viszi a pályafutását. Bőven túl van már a harmincon, mégis még mindig világklasszis, és igazi sportember, akire büszkék lehetnek.

Játszana magyar csapatban?

Hét-nyolc évvel ezelőtt már hívtak magyar egyesületek, de akkor nem tudtunk megegyezni. A következő szezonban is a Csehov játékosa maradok, három évre írtam alá, amikor ideszerződtem.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik