Egy beugrás és némi keserűség
A korábban a svéd Norrköping és a dán FC Köbenhavn kapuját védő, a dán csapattal két bajnoki címet nyerő Rabóczki Balázs az idény eleje óta a holland Vitesse alkalmazásában áll – de a kapujában nem. Pontosabban a hét végén, nehéz helyzetben debütált, és része volt klubja 2–1-es győzelmében az Excelsior otthonában.
A hatvankilencedik percben csapata első számú kapusát kiállították, és önnek rögtön büntetőt kellett volna hárítania. Ennyi kispadozás után tud örülni ilyen debütálásnak?
Ami azt illeti, nem szakadt az ég a földre… Nem vagyok az a fajta ember, aki örül a vetélytársa balszerencséjének, és nem kellemes az olyan élethelyzet sem, amikor a játékra vágyó futballista csak az ilyen és az ehhez hasonló lehetőségekre bazírozhat. Szóval tettem a dolgom: bementem, jött a tizenegyes, hozzá is értem a labdához – talán ha van idő bemelegíteni, megfogom… Szerencsére sikerült a végén megszereznünk a győztes gólt, hozzáteszem, az utolsó helyezettet illett legyőznünk. Rám két kifutásnál volt szükség.
Keserűséget vélek kihallani a hangjából.
Tény, annak idején nem második számú kapusnak jöttem ide. Félreértés ne essék, a huszonkét éves Piet Velthuizen óriási tehetség, nem véletlenül áll a kapuban, és nem véletlenül kereste meg őt az Ajax, a Twente, sőt kapott ajánlatot olasz és angol csapattól is. Csak éppen az aláíráskor több játéklehetőséget ígértek nekem is. Mit tehetnék, igyekszem tudásom legjavát nyújtani eltiltása idején is, és bízom abban, hogy védek én még több tízezres nézősereg előtt.
Lehet, hogy nem Hollandiában?
Természetesen büszke vagyok arra, hogy ilyen erős bajnokságba igazoltam, és arra is, hogy megbecsülik a munkámat, aminek jeléül felajánlották a szerződéshosszabbítást. Gondolkodni fogok rajta, de a vezetők előtt sem titkoltam, harmincévesen nem szívesen töltöm az időmet a kispadon, és többre vágyom annál, mint hogy hangulattalan tartalékbajnokikon őrizzem a kaput.
