Zsoldos András a mérkőzés előtt azt mondta, hogy a fogadóirodák az első meccs 75–60as paksi sikere után bizonyára nagy oddsszal adnának egy tizenöt pontos kecskeméti győzelmet. Csapata mindent meg is tett azért, hogy ez valóra váljon. 8–1-es sorozattal nyitott az ASE, ám hat és fél perc elteltével Horváth Ákos tripláját követően már a vendégeknél volt az előny (11–13). Pontatlanul játszott a sérült Gulyás Róbertet és a beteg Nile Murryt nélkülöző Atom, kimaradt büntetők, eladott labdák borzolták a szurkolók idegeit. A második negyed első öt pontja az Univeré volt, ám Cedric Brooks triplája és duplája után egyenlítettek a paksiak (14. p.: 25–25). Átmeneti volt azonban az egyenlítés, hiszen a fiatal Halmai Tamás dobásával már 7 ponttal (19. p.: 27–34) is vezetett a Zsoldos-csapat, annak ellenére, hogy az első húsz percben a játékot többször megpróbáló Antonio Jefferson ekkor már a padon ücsörgött a sérülését kúrálva.
Finoman fogalmazva sem hozta lázba a paksi fél házat a mérkőzés, egyedül Larry Blair megmozdulásai jelentettek némi idegcsillapítót, bár ennek nyilván csak a vendégszurkolók örültek. A nagyszünet után felpörgött a vendéglátó: Mészáros Zalán és a Görögországból hazatérő válogatott center, Horváth Zoltán pontjaival elhúztak a hazaiak, a mérkőzés hátralévő részében pedig már csak egy cél lebegett a szemük előtt: minél hamarabb letudni a találkozót.
Míg Kecskeméten a cserepadról csupán 7 pontot ért el az Atomerőmű, a visszavágón Cedric Brooks egymaga 23 pontig jutott. Ez döntött.
