Városnézésre most nincs idő
Három hete edzőtáboroznak az úszók a mexikói Potosíban. Gyurta Dánielék számára a legnagyobb gondot az jelenti, hogy 2000 méterrel a tengerszint felett készülnek, mégpedig ugyanolyan keményen, ahogyan azt itthon is tennék.
„A magaslati edzések mindig megviselnek, egyáltalán nem könnyű az átállás – árulja el Gyurta. – Úgy gondolom, bár most néha nagyon elfáradunk, hasznosak ezek a napok és hetek, s a befektetett munka kamatozik majd a jövőben. Lelkileg sokat segít nekem, hogy itt van a táborban az öcsém, Gergő is, aki az ifjúsági Európa-bajnokságra, illetve az induláshoz szükséges szintidők elérésére készül.”
A magyarok (Gyurta mellett Cseh László és Szepesi Nikolett) Potosí egyik sportcentrumában készülnek – a lakott területektől viszonylag távol, így az uszodán kívül nem sok mindent látnak az országból. „Sajnos ez így van, de nem is azért jöttünk, hogy várost nézzünk – mondja az olimpiai ezüstérmes. – Az edzések között sincs túl sok szabadidőnk, azt pedig leginkább pihenéssel töltjük.”
Gyurtáék délelőttönként ötvenméteres fedett medencében gyakorolnak, délutánonként pedig – már jóval melegebb időben – a huszonötös nyitottban úsznak. Faltól falig, igaz, a március közepi Európabajnokság miatt már egyre inkább a minőségen és nem a mennyiségen van a hangsúly.
„A márciusi eindhoveni kontinensviadal olimpiai felkészülésünk fontos állomása – folytatja Gyurta Dániel. – Mindenképpen szeretnék jól szerepelni az Európa-bajnokságon, a legfontosabb, hogy jó időt ússzak. Azt nem várom el magamtól, hogy Eindhovenben érjem el életem legjobbját, hiszen ahogyan Széchy Tamás, minden idők legsikeresebb magyar edzője mondta: egy versenyző egy évben egyszer lehet csúcsformában. Az év legfontosabb viadala a pekingi olimpia, ott szeretném megjavítani legjobb időeredményeimet, leginkább 200 mellen. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az Európa-bajnokságot nem veszem komolyan.”
Az úszók március 8-án érkeznek haza, hogy egy héttel később ismét repülőre üljenek – a célállomás akkor már Eindhoven lesz.
