Fiatal, szerethető Újpest

„Fiatal, szerethető Újpest.”

Ezt visszhangozza mostanság minden hokis fórum, csak éppen ellenkező előjellel, mint ahogy a lila vezérkar gondolta a szezon elején. Merthogy az Újpest az utóbbi évek legrosszabb eredményével az ötödik helyen fejezte be az idei bajnokságot, hiába van fedett jégpályája, stabil költségvetése és az ország egyik legnagyobb szurkolótábora.

A csarnok 2004-es megnyitása óta negyedik, harmadik, majd második lett a klub, innen sikerült odáig jutni, hogy a csapat már az elődöntő előtt szabadságra mehet. Megy is, merthogy a temérdek szlovák – és egy cseh – légiós a szokásoknak megfelelő módon nem egész éves, hanem a bajnokság idejére szóló szerződést kötött, azaz némi levezetés után hazatérhet.

Emiatt sokan nem is bánkódnak. Hiszen alig akadt olyan légiós, aki teljesített. Ügyes volt Jan Zlocha, valamint az Anton Lezo, Vladimír Dubek, Jozef Voskár trió, de ezzel nagyjából vége is a sornak. Ráadásul az idény kezdetén még több idegenlégiós volt, ugyanis az eredeti vezetőedző, a cseh Jindrich Novotny is válogatott a szomszédból, ám aztán vele együtt a frissen érkezők nagy részétől is elköszöntek a lilák, mert a szezonkezdetre ráment az évad. Így az Újpest hiába maradt veretlen az új évben tizenöt meccsen át, ez sem volt elég ahhoz, hogy feledtesse a pocsék nyitányt. Így a csapat az alapszakaszban a negyedik lett, ami azt jelentette, hogy a címvédő Alba Volán lett az ellenfele a negyeddöntőben. Az Újpest ki is esett, így aktuális a kérdés, hogy a következő sorozatban is sok szlovák légióssal képzelik-e el a fiatal, szerethető csapat felépítését.

„Nem a játékosállománnyal van a baj – kezdte Joós Zoltán szakosztályelnök. – Az első mecscseken ment el a szezon. Igen, beismerem, hibáztunk, éppen ezért cseréltünk le akkor sok játékost és az edzőt is. Ám mutasson nekem olyan magyar hokisokat, akik játszhatnának a légiósok helyett! Vannak tehetségeink, megkapták a lehetőséget, s vagy bizonyítottak, vagy nem. Ám azzal mit kezdjek, ha valaki nem akar hozzánk igazolni? Persze akik tavaly nyáron távoztak, azok hiányoznak. Kinek ne hiányozna egy jó szellemben hokizó Horváth András? De az előző idényben ő sem volt ilyen…”

Ide tartozik, hogy éppen az említett csarnokavató évében ígéretesnek tűnt az Újpest utánpótlása is, a korosztályos csapatok túlnyomó része igen versenyképes volt, csak azóta ezen ifjak nagy része vagy abbahagyta, vagy máshol játszik, miközben a Dunaújváros azonos korú játékosai közül sokan alapszakaszgyőztesek lettek 2008-ban. Ráadásul akármelyik magyar klub képviselőjével beszél az ember, a jövő vázolásakor mindig az az utolsó mondat, hogy: „Csak nem úgy, ahogy az Újpest csinálja.”

„Az ősszel olyan kerettel szeretnénk elindulni, amelyet Ivan Dornic és az én elképzeléseim alapján alakítanak ki – ezt már Baróti Zsolt másodedző tette hozzá. – Újra teret kell nyitnunk saját tehetségeink előtt, és egyetlen, de nagyon jó légióssorra van szükségünk.”