Ha így nő tovább, magasabb lesz, mint a példaképe, a debreceni Szűcs Gabriella, és ha így fejlődik, teljesülhet vágya, hogy egyszer a válogatott balátlövővel együtt léphessen pályára. Simon Eszter még nincs 14 éves, de már 178 centi magas, s az utánpótláskorosztályban bravúros eredmények sorát bemutató Spartacus egyik oszlopa.
Be tudod osztani az idődet, hogy sportolhass is? Jól megy a tanulás?
A Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnázium nyolcadik osztályos tanulója vagyok, az osztályfőnököm és az osztálytársaim is maximálisan segítenek. Szerencsére nincsenek gondok a tanulmányi eredményemmel, persze a szülők mindig többet várnak…
Melyik eredményre vagy a legbüszkébb? Hogyan tudtál hozzájárulni a sikerekhez?
Amikor egy kupán elindulunk, általában dobogón végzünk. 2006 végén Dunaújvárosban megnyertük az Üstökös-kupát. Nagyon küzdött a csapat, és én is elégedett lehettem magammal. Nekem elsősorban a védekezés az erősségem, számos hasba és fejbe lövésen vagyok már túl…
Mikor és miért kezdtél éppen kézilabdázni?
Négy évvel ezelőtt a Spartacusban Gálhidiné Nagy Zsuzsát apukám egyik barátja ajánlotta. Kicsi koromtól szeretem a labdát, állítólag első szavam is ez volt. Ez a sport a magasságomhoz is ideális.
Az edzésekre is szívesen jársz?
Igen. A Szpari barátságos, családias hangulatú, nagy múltú egyesület. Sajnos jelenleg nem dúskál az anyagi javakban, de a csapattagok szülei és néhány önzetlen támogató előteremti a szükséges pénzt. Zsuzsa néni kemény, pörgős tréningeket tart. Néhányan két korosztály edzéseit is végigdolgozzuk.
Kinek szurkolsz a felnőttek között?
Jelenleg a Debrecen és a Dunaferr a két kedvenc csapatom, de nagyon tetszik az újonc Derecske küzdőszelleme is. A debreceni Szűcs Gabriella a példaképem, mert mindig óriási erőbedobással küzd. Jó lenne egyszer vele vagy ellene játszani…
