Véber György élete legjobb formájában volt 1998 tavaszán: a bajnoki címre aspiráló (és végül meg is szerző) Újpest karmesterének karrierjét a diósgyőri Nagy Sándor brutális belépője törte ketté. Amikor felépült, a Megyeri útiak megvették Dvéri Zsoltot, és amikor a rehabilitációt befejező játékos ezt nehezményezte, azonnali hatállyal kiadták az útját.
„Felépülésem után még négy évig játszottam a másodosztályban: Dunakeszi, III. Kerület, BVSC, Tatabánya, REAC – sokfelé jártam – mondta Véber György lábtörése utóéletéről. – Csaknem megegyeztem az egyik legismertebb belga csapattal. Mondani sem kell, ez az anyagilag kecsegtető ajánlat is elúszott. Borzasztó sérülés volt, kettős nyílt lábszártörés úgy, hogy a sípcsont és a szárkapocscsont ék alapban kitört a helyéről, az orvosok mégis azt mondták, szerencsém volt. Abban, hogy nem két centiméterrel feljebb vagy lejjebb találták el a lábamat, akkor ugyanis a térd- vagy a bokaszalagjaim is tönkrementek volna. Bizonyos értelemben ezzel nem volt sok gond, összecsavarozták, összeszegecselték a csontokat. Sokan mondták, pszichésen lesz nehéz elviselni a sérülést, ám kellően megerősítettem magam, végig hittem visszatérésemben. Igaz, újra kellett tanulnom járni, újra fel kellett építenem magam, de viszonylag sokat játszhattam. Azt hiszem, Lisztes Krisztián sérülése bizonyos szempontból alattomosabb, mint az enyém volt, de a másodosztályban, ahol kemény mérkőzéseket játszanak, visszanyerheti régi formáját.”
