Milliókat veszíthet a sérült futballista

Az alaphelyzet a következő. Ad va van egy labdarúgó (jelen esetben Bajzát Péter), aki csapatának (Győri ETO) egyik legfontosabb láncszeme, és aki talpsérülése miatt várhatóan két-három hónapos kihagyásra kényszerül. Igaz, nem mérkőzésen, még csak nem is edzésen sérült meg (két hete az egyik este még fájdalommentesen feküdt le, reggel pedig már nem tudott rálépni a jobb talpára), azonban minden problémája a futballra vezethető viszsza, nem saját felelőtlensége miatt kell búcsút intenie a tavaszi idény nagy részének.

Ő azt mondja, reményei szerint az utolsó három fordulóban már ismét pályára léphet.

Ha így lesz, akkor tizenkét meccset kell kihagynia, és bár alapfizetését ebben az esetben is megkapja az ETO-tól, a mérkőzésprémiumokra nem számíthat. Anélkül, hogy tudnánk, Győrben mennyit keresnek a labdarúgók, megkockáztatható a kijelentés: Bajzát Péter is megérzi majd, hogy kevesebb pénzből gazdálkodhat. Persze csakis akkor, ha nincs olyan sportbiztosítása, amely ebben a helyzetben kompenzációt jelent.

De milyen biztosítást köthet manapság egy magyar labdarúgó?

A Hivatásos Labdarúgók Szervezetének főtitkára, Horváth Gábor állítja: olyat, amely sérülés esetén hathatós segítséget nyújt számukra.

„Valamennyi futballista játékengedélyébe be van építve egy biztosítás, azonban ezt nem nevezném jövedelempótlónak – mondta Horváth Gábor. – A HLSZ-nek ugyanakkor van egy kidolgozott rendszere, amelyet az élvonalbeli és NB II-es klubokból hozzávetőlegesen nyolcvan-száz játékos vesz igénybe. Az igazi az lenne, ha ennél jóval többen áldoznának külön biztosításra, ugyanis akkor a biztosítási díj is alacsonyabb volna. A klubok is köthetnek biztosítást a játékosokra, igaz, ezzel a lehetőséggel kevés helyen élnek.”

A szakszervezeti elöljáró elmondása szerint már évi ötvenezer forintért is köthető megállapodás a biztosítókkal, de lehetőség van 200-300 ezer forintos megegyezésre is.

Mi több: ha egy-egy 250-300 millió forinttal gazdálkodó honi klub költségvetése egy-másfél százalékát játékosai biztosítására fordítaná, akkor valamennyi profiját a legmagasabb kategória alapján biztosítaná…

Talán megkockáztatható a kijelentés: megérné a befektetés. Bajzát Péter is állítja, havi 1520 ezer forintot is fizetne biztosításra, azonban nincs tudomása megfelelő konstrukcióról. Vagyis, a tájékoztatás nem úgy működik, ahogy kellene.

„Nem a mostani sérülésem mondatja velem, tényleg jó ideje szeretnék már egyéni sportbiztosítást kötni – állítja a szombati varratszedésre váró Bajzát Péter. – Ebben a témában érdeklődtem már csapattársaimnál, ismerősöknél, de egy-két kivételtől eltekintve csak rossz tapasztalatot szereztem. Amikor Németországban futballoztam, nem volt ilyen problémám. Megsérültem, hat hétig a klubom fizetett, azután pedig a biztosító adott jelentős összegű napidíjat addig, amíg az első edzésen ismét részt tudtam venni.”

Az ETO ügyvezetője, Klement Tibor egyértelműen fogalmaz: az a futballista jár el körültekintően, aki egyéni balesetbiztosítást köt.

„Bajzát Péter sérülése munkahelyi balesetnek számít, így jogosult teljes alapilletményére – fogalmazott a sportvezető. – A játékengedélyekbe beépített biztosítás csak minimális kompenzációt jelent, de igaz ez a klub által megkötött csoportos élet- és balesetbiztosításra is. Ami lényeges, nálunk a labdarúgók keresetét úgy állapítjuk meg, hogy ha akarnak, abból tudnak fordítani az egyéni biztosítások megkötésére.”

Vagyis, aki sportol, az kössön magának biztosítást. Persze az sem árt, ha tudja, milyen lehetőségek közül választhat.