Nehezen lehet eldönteni, hogy a Karlsruhe számára győzelemmel vagy vereséggel ér fel a döntetlen.Nehezen lehet eldönteni, hogy a Karlsruhe számára győzelemmel vagy vereséggel ér fel a döntetlen.
Magam sem tudom pontosan – gondolkodott Hajnal Tamás. – A mérkőzés összképe alapján megérdemeltük volna a győzelmet. Fordulópont volt, hogy a harminchetedik percben egyedül törtem a hannoveri kapura, azonban Bruggink hátulról becsúszott, és a labda helyett a lábamat találta el. Mivel utolsó emberként, gólhelyzetben akasztott meg, sárga helyett piros lapot kellett volna kapnia.
Egyenlő létszámmal is a maguk javára fordították a mérkőzést, méghozzá az ön hathatós közreműködésével. Végül aztán az ellenfelük talált egy gólt, s tulajdonképpen a győztes hannoveri gól is megszületett – igaz, a játékvezető lefújta az akciót. Nagy volt az ijedtség, hogy minden kárba veszhet?
Kettő egynél további kéthárom lehetőségünk volt, amelyek közül ha csak eggyel is élni tudunk, most sima győzelemről beszélünk. Ami azonban az utolsó pillanatban történteket illeti: a hannoveriek provokáltak bennünket, a játékvezető pedig már akkor a sípjába fújt, mielőtt még a hálónkba került volna a labda. Legalább az egy pontunk nem veszett el.
Cserélt mezt Huszti Szabolccsal?
Természetesen. Bár a mérkőzés előtt Szabolcs azt mondta, új dresszük van, de szerintem amit kaptam, ugyanolyan, mint a régi. Ő ezúttal jobban járt velem: neki legalább most már van egy kék és egy fehér Karlsruhemeze is.