Magyar edzők bűnei

Ön magyar edző. Milyennek ítéli a tudását?Ön magyar edző. Milyennek ítéli a tudását?

Nem tudom, milyen választ vár erre a kérdésre. Vannak eredményeim, amelyek mellettem szólnak, de fogalmam sincs, mire gondol. Osztályozzam magam?

Nem. Ám Kisteleki István, az MLSZ elnöke a legutóbbi elnökségi ülés után határozottan kijelentette: a magyar edzőkben nincs elegendő tudás az előrelépéshez. Mint magyar edzőt, nem sérti ez a vélemény?

Engem nem. Kisteleki István is edző, elvégezte a kölni főiskolát, így amikor ezt a sommás véleményt megfogalmazta, saját magát is megsértette. Én nem hiszem, hogy bántó szándék vezérelte. Sajnos ez a közeg, amelyben manapság dolgozunk, a meglévő képességeket sem engedi maradéktalanul érvényesülni, ráadásul az is tény, hogy a magyar szakemberek mentalitását is okkal érheti kritika.

Ugyanakkor ön nemcsak saját magát, hanem a trénerek összességét is képviseli az edzőbizottság elnökeként. Így sem érdemes tiltakoznia az elnök kijelentése miatt?

Szerintem akinek nem inge, az ne vegye magára. Ráadásul edzőbizottság szerepét rengetegen félreértik, ez ugyanis nem érdekvédelmi, hanem szakmai tanácsadó szervezet. Azaz nem is célja megvédeni az edzőket?

Nem, de ez a kérdés nem is teljesen világos. Az edzőket védeni lehet, de megvédeni nem. Hogy egy klub kit alkalmaz vagy kit meneszt, nem érdekvédelmi, hanem munkaügyi probléma. Ha mondjuk egy klubelnök kirúg valakit, s én felhívom, hogy ne tegye, ő joggal mondja, hogy törődjek a magam dolgával.

Mi tehát a feladata az edzőbizottságnak?

Mint említettem, szakmai tanácsokat ad az MLSZ elnökségének. Elmondjuk például, hány csoportos másodosztály lenne ideális szakmai szempontok alapján, véleményezzük a felnőtt, és a korosztályos válogatottak felkészülésének koncepcióit, a beszámolókat, figyelemmel kísérjük az edzőképzés menetét, a különböző tanfolyamokat és így tovább. Az érdekvédelem az edzőtestület feladata lenne, de ahogy mondtam, a lehetőségek erre igen korlátozottak.

Igaz, hogy a két testület között feszült a viszony, és az edzőtársadalom ennek mentén is megosztott?

A feszültség kétségtelenül létezik. Számomra különösen fájdalmas, hogy ilyen kis országban, amelynek ráadásul a futballja bajban van, a különféle érdekek, személyi ellentétek és rivalizálások miatt az edzők inkább az egyéni érdekeket helyezik előtérbe a helyett hogy összefognának.

Csakhogy úgy tudom, az edzőbizottság tagjai nem vállalhatnak tisztséget az edzőtestületben, nem pedig fordítva.

Én ilyen utasítást vagy tanácsot konkrétan nem kaptam, de elismerem, a levegőben benne van, hogy ez a keveredés nem lenne szerencsés… Ugyanakkor hadd soroljam fel a bizottság tagjait: rajtam kívül Nagy László, Keszei Ferenc, Lengyel Ferenc, Mészöly Géza, Pusztai László, Sisa Tibor, Teszler Vendel és Ubrankovics Mihály dolgozik benne – ez nem dilettánsok gyülekezete.

Nem is lehet mit tenni az összefogás érdekében?

Engem az edzőtestület mindössze egy ülésére hívott meg, majd megkerestem Gellei Imrét, aki a külföldön dolgozó elnököt, Egervári Sándort helyettesítette, és elmondtam, nemhogy hajlandó vagyok a párbeszédre, hanem igénylem is azt, de azóta sem történt semmi. Amúgy pedig mi, edzők is tehetünk arról, hogy a magyar futball ott tart, ahol, és mi vagyunk az okai a megosztottságnak is. Egymással acsarkodunk, közben meg sírunk, hogy nem becsül meg minket megfelelően a világ.

Korábban említette, bizottsága szakmai tanácsokat ad az MLSZ elnökségének. A kapitánykérdésben megkérdezték a véleményét?

Ott voltam az elnökségi ülésen, és elmondtam, jónak tartjuk Várhidi Péter munkáját, de ha sikerülne megnyerni magunknak egy igazán nagy tudású szakembert, az hasznos lenne a magyar futball számára. Ez a fiatal válogatott kitörési pont lehetne a hosszan elhúzódó válságból: ha sikerülne kijutni a világbajnokságra, az az egész sportág szekerét visszazökkenthetné a régi kerékvágásba. Nem az a kérdés, hogy a kapitány magyar vagy külföldi, hanem, hogy a célt ki szolgálja a leghatékonyabban.

Ez a saját véleménye vagy a bizottságé?

A sajátom. Nehezményeztem is, hogy az elnökségi ülésen szembesítenek a kérdéssel, nem pedig korábban, mert akkor a bizottság egésze fogalmazhatott volna meg véleményt. Szóvá tettük az elnöknek, hogy kicsit formálisnak érezzük a létezésünket, többet is segíthetne a bizottság, ő pedig ígéretet tett rá, hogy gyakrabban támaszkodik majd a munkánkra.

Vannak kérdés nélkül javaslataik, amelyek segítséget nyújthatnak a szakmának?

Persze. Rettenetes például, hogy az NB III-ban lényegében sehol sem zajlik szakmai munka, edzések is alig vannak. Szeretnénk megszervezni a megyei válogatottak tornáját, hogy a labdarúgás alsó rétegeiben is megpezsdüljön az élet. Ha csak két-három játékost felfedezünk az élvonalnak, már akkor sem dolgozunk hiába, de ez a munka nagyon nehéz lesz, pedig rendszeresen járom a megyéket. Meghívtuk az edzőbizottságok vezetőit a magyar–görög meccs előtt egy megbeszélésre, öten el sem jöttek. Minden megyével megbeszéltünk különböző teendőket január végi határidővel, mindössze kettő teljesítette, amit mindenki elvállalt.

Mi az oka ennek a közömbösségnek?

A lehető legrosszabb a beletörődés. A megyékben dolgozó szakemberek nem bíznak abban, hogy lesz, lehet változás, lehet előrelépés, de ez ellen küzdeni kell. Vörösmarty Mihály írta: „Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett”, és ha hiszünk ebben, akkor muszáj munkához látni legalul is, mert másként fent is nehéz lesz rendet teremteni. 1