A továbbra is Várhidi Péter ve zette válogatott idei első fellépésére készül ott, ahol az elmúlt években általában. Noha Cipruson csupán egy találkozót játszik a magyar csapat (az ellenfél szerdán északi szomszédunk, Szlovákia együttese lesz), ez a mérkőzés már új időszámítás kezdetét is jelenti.
Tudniillik a szövetségi kapitány és a Magyar Labdarúgószövetség vezetősége tavaly másról sem beszélt, mint hogy a legfontosabb megvalósítandó cél a fiatalítási projekt következetes végigvitele, illetve olyan keret kialakítása, amelynek 2008-ban már esélye lehet az őszi világbajnoki selejtezősorozatban a helytállásra. Uram bocsá’ bravúrra, ami a csoport második helyét jelentené. Tekintve, hogy Portugália, Svédország, Dánia, Albánia és Málta ellen kellene ezt a csodát véghezvinni, néhány MLSZ-alkalmazottnak fölöttébb merészek az elvárásai, de ebbe most ne menjünk bele. Még akkor sem, ha az eredményközpontú célmeghatározás egyébiránt alapvető a sportban. Márpedig ebből kiindulva Szlovákia ellen nem csupán az lesz a fontos, hogy a csapatnak legyen stílusa, tudjon ritmust váltani, letámadni vagy éppen zártan védekezni. Most már legalább ennyire lényeges az is, hogy mi rúgjuk a több gólt, még ha csak barátságos meccsről is van szó.
Várhidi Péter mindazonáltal kellemes helyzetben van. Már két hete tudja, hogy folytathatja a 2006 őszén megkezdett munkát a válogatott élén, ráadásul többnyire jó formában lévő játékosokból rakhatja össze az együttest a szlovákok ellen. A kapitány szerdán jelölte ki húsztagú utazó keretét, amelyben történetesen két olyan játékos is helyet kapott, aki – igaz, különböző okokból – jó ideig nem húzta magára a válogatott mezt. Lőw Zsolt a bal oldali védő szerepkörében térhet vissza, mégpedig azért, mert a korábban ezen a poszton szereplő Vanczák Vilmos adott esetben Juhász Roland párja lehet a védelem közepén. A másik nagy visszatérő Huszti Szabolcs, akit korábbi fegyelmezetlensége miatt (összekülönbözött Várhidi Péterrel, majd elhagyta a válogatott edzőtáborát a görögök elleni Eb-selejtező előtt) az MLSZ elnöksége tiltott el a válogatottbeli szerepléstől. A Hannover futballistájának biztos helyét korábban nem sokan kérdőjelezték meg (Várhidi Péter igen, lett is belőle galiba…), mostanra azonban annyit változott a helyzet, hogy Dzsudzsák Balázs a bal oldali középpályás posztján óriásit fejlődött az utóbbi hónapokban. Mi több, a PSV-nél stabil kezdőembernek számító exdebrecenit jelenlegi formája alapján gyakorlatilag nem lehet kihagyni a csapatból. Ne feledkezzünk meg a Plymouthban szintén remeklő Halmosi Péterről sem (elképzelhető, hogy az Argyle szurkolói január legjobb játékosának választják), ő szintén megoldást jelenthet ebben a pozícióban. Maradjunk annyiban: egyetlen más poszton sem lesz ekkora csata a csapatba kerülésért, mint itt.
A kapusposzton egyértelmű a helyzet (Fülöp Márton), a fentebb már említett védelemben még lehetnek ugyan kérdőjelek, de Szélesi Zoltán és Juhász Roland szerepeltetése biztosnak tűnik. Mivel Várhidi Péternek sem szándéka, sem oka nincs arra, hogy változtasson a korábban többnyire sikerrel alkalmazott hadrenden, Szlovákia ellen is két szűrő középpályással, Vass Ádámmal és Tőzsér Dániellel állhatunk fel. Gera Zoltán a jobb oldalról, Hajnal Tamás középről, – vélhetően – Dzsudzsák Balázs a bal oldalról indíthat támadást, vagy éppen játszhatja meg az előretolt Feczesin Róbertet.
A vb-selejtező sorsolása és a nyári program (május végén, június elején Horvátország és Argentína, augusztusban Hollandia ellen játszunk) óta tudjuk: a válogatott szempontjából az idén is mozgalmas év elé nézünk.
Nem ártana tehát megadni azt a bizonyos alaphangot.
Ehhez szerdán „csak” Szlovákiát kellene megverni.
A java még úgyis hátravan.