A védekezésével mindenki elégedett

Szerencsére hármas poszton játszottam, és talán ezért is ment olyan jól a játék – mondta a meccsről a még mindig csak 22 esztendős magasbedobó. – Hosszabb időt töltöttem a pályán, mint általában, bár a bajnokságban amúgy is többet szoktam játszani, mint az Euroligában. Az első félidőben szerintem egy dobást hibáztam összesen, vagyis szerencsére minden bement, a védekezéssel pedig nincs gondom, igaz, amikor négyest kell játszanom, eléggé megterhelő egy fejjel magasabb embert fogni.

A védekezésbe igazán belejöhetett a pécsi évek alatt, hiszen a MiZo köztudomásúlag leginkább erre építi a játékát...

Igen, ezért örülök neki, hogy ott elég sokat tanultam, amit itt tudok hasznosítani, úgyhogy a védekezésem miatt még nem szóltak meg...

Miért, volt, amiért megszólták?

Támadásban azért vannak néha gondjaim, ha a hármas pozícióban kezdek, aztán át kell menni a négyesbe. Elég nehéz váltani, és a figurákkal ilyenkor akadnak apróbb problémáim, meg egyébként is: új hely, új játékstílus, amit meg kell szoknom, mert azért más, mint Pécsen volt.

Konkrétan miben?

Mások a figurák, sokszor kapok két üres blokkot, és máris dobás van, Pécsen pedig inkább a labdás elzáráson és a magas posztok összjátékán volt a hangsúly. Itt nem kell annyit bejátszani a labdát a centereknek.

Mennyire van megkötve a keze?

Rádobhatok általában mindent, például ha egy gyors indítás végén van egy hármas helyzet, azt el kell vállalni, mert az az itteni felfogás szerint egyértelműen helyzet. Le is szidnak, ha nem teszem meg, pedig ilyen szituációban Pécsen nem gondoltam arra, hogy rádobjak.

Megtalálta a számítását a messzi idegenben?

Tetszik a csapat, nagyon kedvesek és rendesek a társak, viszont Bourges nem annyira nagy város, főleg idősebbek lakják, nem az a pörgős hely, ez kicsit zavar. Bár Párizs két és negyed óra, gyakran járok fel nézelődni, meg vannak a környéken kis borkóstolós falvak, azokat is meglátogatjuk pár csapattárssal, ha tudjuk. De nagyon unatkozni sincs idő, mert rengeteget utazunk, most is épp egy ötórás buszút kellős közepén vagyunk, ami itt kevésnek számít, mert Franciaország nagyon nagy.

Elégedett a kapott játéklehetőséggel?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen, szeretnék többet játszani, de mindenki ezt szeretné. Most ez van, és ezekkel a percekkel kell élnem.

Mit szól ahhoz, hogy magyar csapatot, a Sopront kapták ellenfélül a női Euroliga rájátszásában?

Hú, örülök neki, hogy újra találkozom Semsei Barbiékkal, meg hogy megyünk Sopronba, de még jobban, hogy a második helyen végeztünk a csoportunkban, mert nem hittük volna az év elején, hogy ilyen jól megy majd: az első fordulóbeli győzelmünk után ugyanis négy vereség csúszott be egymás után. Jó, hogy itthon kezdünk, így könnyebb lesz.

Ki jut tovább?

Mi!