Talán a csütörtöki ebédnél látszott először a magyar játékosokon, hogy képesek túljutni az Izland elleni vereség sokkhatásán. Délben a Britannia Hotel 4-es tárgyalójában ült le beszélgetni a csapat, s a félórás eszmecsere végén elszánt tekintetű játékosok érkeztek az étterembe. A helyzet egyértelmű volt: le kellett győzni az Európa-bajnok franciákat, hogy maradjon esély az olimpiai selejtezőt jelentő hely megszerzésére.
Az ellenfél számára már tét nélküli volt a mérkőzés, az ugyanis már egy nappal korábban kiderült, hogy Claude Onesta csapata végez a II. csoport élén. Jól kezdett a magyar válogatott, látszott a fiúkon az elszántság. Eklemovics Nikola jól mozgatta a csapatot, s ezúttal a kapura is veszélyes volt a veszprémiek irányítója. A 7. percben 4–2-re vezetett a magyar együttes, s a remek napot kifogó Zubai Szabolcs vezérletével tovább növelték előnyüket a mieink, sőt betalált a védekezőspecilista Herbert Gábor is. A kapuban pedig Fazekas Nándor parádézott: a Gummersbach légiósa a szünetig a francia lövések 58 százalékát hárította. Onesta 12–7-nél küldte pályára Nikola Karabaticot, de a klasszis jelenléte sem zavarta meg a magyar játékosokat. Zubai és Ilyés Ferenc minden megmozdulása életveszélyes volt, így tovább nőtt a különbség, Ilyés találata után 15–8ra vezetett Magyarország.
Bár az első félidő végjátékában csökkent az előnyünk (15–11), aggódni csak a második játékrész elején kezdtünk, hiszen a 39. percben egyenlítettek a franciák (17–17). Ekkor már Daniel Narcisse is ott volt a pályán, s nem sokkal később a vezetést is átvették. Ezúttal egy 3–11-es széria jelentette a holtpontot, de a magyar csapatnak ezen a délutánon volt tartása. Ilyés élete legjobb meccsét játszotta, a hajrára beálló balszélső, Iváncsik Gergely pedig átlövésből s kínai figura végén is eredményes volt. Így saját feladatát teljesítette a válogatott, 31–28-ra legyőzte a franciákat, jöhetett a nehezebb rész, a szurkolás. A másik ágon Lengyelország kiütötte Montenegrót, ezzel sanszot szerzett Norvégia megelőzésére, s mivel a dánok megverték Szlovéniát, az I. csoport olimpiai selejtezőre vágyó csapatai közül már csak Norvégia előzhette meg Magyarországot. Eközben Trondheimben, csoportunkban a svéd és a német válogatott harcolt a franciák mögötti elődöntős helyért. Nekünk a legalább négygólos német győzelem jelentette volna a boldogságot, ám hiába vezetett a világbajnok négy perccel a vége előtt 30–27-re, végül csak 31–29re nyert, így a magyar válogatott negyedik lett csoportjában.
Még maradt egy esély, ha a horvátok legyőzik a norvégokat, a mieink a házigazda ellen játszottak volna az utolsó olimpiai selejtezős helyért. A mérkőzésen a számunkra legrosszabb eredmén született: a 23–23-as döntetlen azt jelentette, hogy már biztosan nem juthat el a magyar csapat Pekingbe...