Továbbra is hiába sír Európa (folytatás)

Samuel Eto’ót is soraiban tudó kameruni válogatottat vagy a spanyol ligában edződő nagyágyúkkal (Frédéric Kanouté, Mahamadou Diarra, Seydou Keita) érkező mali nemzeti gárdát. És akkor még ott vannak a mezőnyben az észak-afrikai arab világ jeles képviselői, a címvédő Egyiptom, Marokkó és Tunézia, valamint a hagyományosan erős Nigéria vagy a következő vb-nek otthont adó Dél-Afrika is.

A 2006-ban visszavonuló Marcel Desailly-nak határozott véleménye van, és a ghánai születésű, 116-szoros korábbi francia válogatott védő egyáltalán nem beszél haza.

„Nálam az elefántcsontparti válogatott a favorit. Az övék a legteljesebb csapat, ők játsszák a legeurópaibb futballt” – érvelt Marcel Desailly.

A házigazda válogatott korábbi nagyszerű középpályása, Abedi Pelé viszont némileg elfogult. „Stephen Appiah kiesése ellenére is erős a középpályánk, úgyhogy Ghána bemasírozik a döntőbe, ahol a hazai szurkolók előtt győzni fog” – így az ANK-győzelem ízét 1982-ben megízlelő afrikai legenda.

Aligha meglepő, hogy a William Hill fogadóirodánál is ez a két válogatott a favorit (mindkettő végső győzelmét 7:2-es szorzóval adják), az viszont annál inkább elgondolkodtató, amit Marcel Desailly mondott. Ha tényleg az európai stílus a nyerő, akkor a világfutballban üde színfoltnak számító látványos és játékos afrikai stílusnak befellegzett? Három hét múlva meglátjuk. Abban viszont már most megegyezhetünk, kár lenne érte.