Ötödik próbálkozás. Az eddigi legfontosabb. Négyszer kikaptak a Graztól az alapszakaszban, de ha most nyernek, mindent jóvátesznek. A reváns már csak azért is időszerű lenne, mert két roppant idegesítő vereséget jegyeznek az ellenféltől: a novemberi grazi partin Mike Hisey emelte a hosszabbításban több mint pimaszul a korongot a kapuba, decemberben pedig Ivo Jan küldte padlóra a fehérváriakat 2–2-nél, három másodperccel a meccs vége előtt.
No de ez már a középszakasz, azóta masszívabb lett a Volán, erősebb a kerete, rutinosabb, nem véletlen, hogy az első két harmadban tíz veszélyes akcióból hozzávetőleg hét az osztrákok kapuja előtt zajlik. Palkovics Krisztián és Sam Ftorek is közel jár a gólszerzéshez, a remeklő grazi kapus azonban meggátolja a csaknem háromezres publikumot (!) abban, hogy talpra ugorjon. Őrült az iram, a Volán három sora bírja erővel – vajon meddig? A harmadik harmadban nagy kérdés ez, különösen azt látva, hogy az első hat percet iszonyatosan megnyomja a Graz. Hetényi Zoltán az ördögök ifjú, Budai Krisztiánt kiszorító titánjának bravúrjai szükségesek ahhoz, hogy 0–0 maradjon a táblán. Jó a meccs, na!
A futballban használatos tipikusan egygólos meccs jelzőt érdemli ki az amúgy tényleg kifogástalan, fordulatokban gazdag találkozó, no de ki üti?
A Graz...
Az 57. percben egy kivédekezett emberhátrányt követően a grazi csapatkapitány, Greg Day kerül középen közel a kapuhoz, Hetényi előtt Tony Sihvonen zavarja a kilátást, így kerül a korong a kapuba. Bosszantó. A jelek szerint a Grazcal már csak ilyen meccseket játszik a Volán. A nagy baj az, hogy ennek a vereségnek már súlyos következményei lehetnek, hiszen ezzel alaposan megcsappantak a csapat negyeddöntős esélyei. Mindazonáltal jelzésértékű, hogy ennek ellenére a hazai játékosok vastapstól kísérve vonultak be az öltözőbe.