Szervaháború: német siker

Philipp Kohlschreiber neve hallatán a teniszt inkább csak fél szemmel követőknek is előbb ugorhat be holmi Bundesliga-frizurás focista vagy sörhasú, tiroli nadrágos jódlikirály, mint a férfi-világranglista 27. helyezettje, de a német teniszező az Australian Open 3. fordulójában tett róla, hogy ezentúl mindenki megismerje. Kohlschreibernek (aki azért nem rossz teniszező, évek óta stabil tagja a top száznak) a papírforma szerint nem sok esélye volt Andy Roddick ellen, és a meccs elején úgy tűnt, a hatodik kiemelt amerikai is ezt hitte. Ahogy szokott, remekül szervált, de a német (amellett, hogy maga sem adogatott akárhogy) igen erőteljesen játszva szinte lelőtte az ekkor még kicsit kényelmesen fogadó Roddickot a pályáról, és a szett egyetlen bréklehetőségét kihasználva meg is nyerte a felvonást.

A másodikban az amerikai már jobban odafigyelt (hogy mást ne mondjunk, korábbi hét önhibájához csak egyet tett hozzá), ültek a szervái, ráadásul Kohlschreiber is elbizonytalanodott, így a német hiába hárított öt bréklabdát, Roddick egyet azért értékesített, és egyenlített. Ekkor úgy tűnt, sikerült kifognia a szelet a német vitorlájából, és kisebb-nagyobb nehézségek árán övé lehet a meccs.

Kohlschreiber azonban nem hagyta ezt. Elkezdett ellenfeléhez hasonlóan szinte tökéletesen adogatni (mindketten szórták az ászokat), bátran megtámadott minden labdát, és – főként fonákkal – gyakorta tréfálta meg a hálóhoz szívesen felsettenkedő Roddickot. Az addig inkább csak jó átlagos meccsből ennek hatására parádés összecsapás kerekedett – pedig ekkorra már javában beesteledett Melbourne-ben. Az amerikai bátran támaszkodhatott legendás adogatásaira, a vonalról pedig alig hibázott, míg a 24 esztendős augsburginak bevált a kicsit kockázatosabb játék: élményszámba menő elütései legtöbbször pályát értek, Roddick hiába nyújtózkodott utánuk.

Így aztán a következő két játszmában még bréklabdához sem jutottak a felek, a rövidítésekben pedig előbb a szettlabdákat is hárító Kohlschreiber diadalmaskodott, majd a vezetőbíróra egy szerinte téves ítélet miatt rettenetesen megharagudó, ebből erőt merítő Roddick nyert, így négy szett után kezdődhetett minden elölről.

A döntő játszmában a német szervált elsőként, ami végül sorsdöntőnek bizonyult, hiszen Roddicknak így a hajrában minden alkalommal a meccsben maradásért kellett adogatnia – pedig addig simán nyerte saját adogatójátékait. A tét már 5:4-nél elbizonytalanította kissé, addigi magabiztos első szervái hirtelen elkezdtek a hálóban landolni. Ám amikor a legjobban kellett, megrázta magát: Kohlschreiber négy meccslabdájából hármat ásszal hárított – összesen 42 védhetetlent ütött. Hiába volt azonban Roddick karriercsúcsa a tökéletes szervák tekintetében, 7:6 után megtörtént, ami bizony addig is benne volt a levegőben. A bátor németnek egymás után három remek elütése is bejött, így az amerikainak már nem volt elég pusztán adogatásaival kihúzni magát a bajból – más fegyvere azonban nem maradt. Kohlschreiber már az első meccslabdáját bevágta (ezúttal egy remek tenyeressel), és majdnem négyórás küzdelemben, 6:4, 3:6, 7:6, 6:7, 8:6-ra nyert, pályafutása során először jutva Grand Slam-torna nyolcaddöntőjébe.

„Életem legnagyobb teniszélménye, minden másodpercét élveztem. Mindketten nagyon jól játszottunk” – lelkendezett a győztes, akinek teljesen igaza van. Elég megnézni a statisztikát: már a nyerő ütések és az önhibák aránya is önmagáért beszél, és akkor az adogatásokról még nem is beszéltünk. Egyértelműen a torna eddigi legjobb mérkőzése volt – talán csak Andy Roddick lehet vele elégedetlen, elvégre hat éve nem búcsúzott ilyen korán Melbourne-től, ráadásul végül hajnali két óra öt perckor kellett lejönnie a pályáról.

A férfiaknál a többi pénteki mérkőzés az esélyesek sikerét hozta (Rafael Nadal is könnyedén ment tovább), és a hölgyeknél is csak a szebb napokat is látott két évvel ezelőtti győztes, a francia Amélie Mauresmo búcsúja okoz kis meglepetést – őt a hazai kedvenc, Casey Dellacqua verte megnagy csatában.

Eredmények a 16. oldalon