Nyelvet tanul, és labdarúgást tanít

Több mint egy éve mon dott búcsút a Honvédnak, mégis rendkívüli népszerűségnek örvend Magyarországon, az interneten rengetegen kívánnak sok szerencsét önnek. Minek tudható be ez a szimpátia? Több mint egy éve mon dott búcsút a Honvédnak, mégis rendkívüli népszerűségnek örvend Magyarországon, az interneten rengetegen kívánnak sok szerencsét önnek. Minek tudható be ez a szimpátia?

Nyilvánvalóan annak, hogy kispesti ténykedésem során nem a hangommal, hanem a munkámmal próbáltam felhívni magamra és a csapatra a figyelmet.

Alig több mint egy éve, kétezer-hat október tizenhetedikén mondtak önnek búcsút a Bozsik-stadionban, azóta a Leccónál dolgozott, majd a Pisa utánpótláscsapatait felügyelte. Siófokon a rend és fegyelem az úr, ám a tárgyi és technikai feltételek ott sem sokkal jobbak, mint a Honvédnál. Olaszország után ez nem zavarja?

Valóban áldatlan állapotok uralkodtak a Honvédnál akkoriban, mégis szeretettel gondolok a szurkolókra és a csapatra. Higgyék el, most pedig tiszta szívből örülök annak, hogy a kispesti klub hírnevéhez méltóan szerepel a magyar bajnokságban. A Siófokról is mindent tudok, az utóbbi napokban valamennyi beszerezhető információhoz hozzájutottam – munkapárti vagyok, így aztán feltérképeztem az együttest. Tudom, három-négy tapasztalt labdarúgója van a csapatnak, akikre számíthatok, s úgy vélem, ők a fiatalokkal együtt remek együttest alkotnak.

Nem sokat felejtett, még mindig érthetően beszél magyarul. Gyakorolta?

Nem. Szeretem a magyar nyelvet, szeretem a magyarokat, de bevallom, csak látszat a jó nyelvtudás, mert több mint egy éve alig beszéltem magyarul. Így azt kértem a bemutatkozásnál a siófoki játékosoktól, legyenek a nyelvtanáraim. Cserébe én a futballtanáruk leszek.