Csodálatosan szép az élet (folytatás)

Huh! Danko Lazovics nem vasgyúró, nem hórihorgas játékos, de roppant erőszakos, képes egyedül is megtartani a labdát, gyors, jól cselez. Ibrahim Afellay a másik jelöltem, mert kiszámíthatatlan.

Ön pedig – néhány korábbi internetes hozzászólás szerint – a magyar Ryan Giggs. Képzavaros, de hízelgő, nemde?

Ezt a párhuzamot már én is hallottam. Megmosolyogtatott. Ha a karrierem során a felét sikerül elérnem annak, ami a walesinek összejött, összeteszem a két kezem.

Nem titok, a PSV keretén belül léteznek bizonyos „belsőbb” körök: a délamerikaiaké és a marokkói származású hollandoké mellett létezik egyéb „kaszt”?

A szerb. Hozzájuk csatlakozom, már csak otthoni tapasztalataim miatt is. Vasárnap este velük vacsorázom, és nem csupán azért, mert meghívtak.

Lubickol az életben…

Jó nagy közhely, de itt tényleg csak a futballra kell figyelnem. Menedzserem, Vörösbaranyi József a kiutazást követő napokban mellettem volt, hogy segítsen ügyeim intézésében, de szinte munka nélkül maradt. A PSV alkalmazottai mindent elrendeztek: bankszámlát nyitottak, autót adtak, telefont, az apartman kiválasztásakor is mellettem volt a klub egyik mindenese, mondjam még? Kértem új cipőt, kíváncsi vagyok, mikor húzhatom fel, de megkockáztatom, már kedden, a következő edzésen megkapom.

Nyelvtanárt adtak önnek?

Az vicces volt! Amikor megérkeztem, a klub titkára egy „Hello!” kíséretében dossziényi papírt és két kazettát nyomott a kezembe. Holland nyelvi tananyag – mondta. Még belenézni sem volt időm, de tudom, hogy mihamarabb el kell kezdenem a tanulást. Egy itt élő magyar fiatal jelezte, örömmel segít. Mondtam már, hogy ez más világ?