Hetényi parádézott

Mintha kést forgattak volna az emberben. Két órácskával a kezdés előtt a közvetlenül a helyi labdarúgócsapat Európa-bajnokságra kipofozott stadionja mellé felhúzott csarnok kávézójában gyülekezett a meccsre váró nép, benne a mini magyar médiakülönítmény. Ám hiába telt kellemesen az idő osztrák és magyar csevegése közben, akadt egy helyi úriember, aki eleve jócskán feltankolva érkezhetett, s fület bántó vihogásával idő előtt a pályára üldözte az embereket.

Ott azonban minden remek volt kezdetben. Egyrészt az említett férfiú vagy nem kelt fel a söröskorsók mellől, vagy egyszerűen elhallgatott a jég mellé érve, másrészt Tokaji Viktor akkora bombát ragasztott a jobb felsőbe a nyitó etap közepén, hogy a nézőtér néma lett. Továbbá a friss szerzemény, Sam Ftorek kifejezetten aktív volt, ami azért különösen felemelő, mert a mennyiség minőséggel párosult: első meccsén rögvest behúzott egy strigulát az asszisztrovatba, s kimondottan ügyesen osztogatott. Ehhez adódott még Hetényi Zoltán zseniális bravúrsorozata: alig negyedóra múltán már azt mondtuk, kivédi az osztrákok szemét.

Kovács Csaba szólója után még jobb lehetett volna a kedvünk, ám a kapuskolléga szintén jól takart, mire a második Innsbruck-emberelőny már nem futott végig, hiszen Tomas Razingar a másik saroknál elsőre védő s ezért fekvő Hetényi korcsolyája fölött tátongó sarokba emelt. Ezzel a „cápák” bele is lendültek, a forgatókönyv a következő volt a második harmadban: az osztrák csapat tüzelt, ahogy átcsúszott a kék vonalon, Hetényi meg mindent fogott. Tényleg mindent, ágyúlövést, ívelést, piszkálást, néha úgy, hogy azt sem tudta, mentett, csak érezte, és nem mozdult az alákerülő pakkról. Elöl azonban nem sokat csinált a Volán, Ftorek egy-két sorcsere előtti lökete került csak a lőlapra, amúgy annak is örvendtünk, ha valami miatt megakadt egy-egy osztrák attak, vagy ha néha elhallgatott a rádió: aki nincs kibékülve a fehérvári jégcsarnok zenei kínálatával, az jöjjön el ide, épp csak jódlival nem kínozták a csarnokot megtöltő nagyérdeműt.

A harmadik rész elején a karzaton pihent meg egy felrepülő korong, majd egy négy a négy elleni szakasz során a Ftorek melletti másik új import, Matic Kralj is megmutatta magát: visszavette az előnyt, s az emberben felötlött, hogy a játékmegszakítások közti kisfilmekben még fel-feltűnő Pat Cortina elbocsátása tényleg jó húzás volt-e az Innsbruck vezérkarától. A fő az, hogy a Volán kihúzta az utolsó dudaszóig. Sőt a végén emberelőnybe került, és mivel a hazaiak az eredményt üldözve lehozták a kapust, Ftorek simán elkorizott a szélen a kapuig – 1–3!

Az idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató által a továbbjutás feltételéül szabott négy győzelemből tehát egy már megvan…