Lelkesebb, mint valaha
Az egyik internetes forrás 175 centiben és 62 kilóban adja meg Gyurta Dániel testméreteit. Gondolom, ezek már elavult adatok…Az egyik internetes forrás 175 centiben és 62 kilóban adja meg Gyurta Dániel testméreteit. Gondolom, ezek már elavult adatok…
Ó, nagyon is, talán az athéni olimpia előtt lehettem ennyi. Ma már 183 centi vagyok és 75 kiló. Utóbbi a karácsonyi kalóriabombák előtti adat…
Mi a kedvence?
Minden, amit édesanyám és a nagymama főz. Számomra elmondhatatlanul fontos a család, a szüleim és persze Gergely öcsém.
A „Gege”…
Igen, a Gege, de nem feledkezhetek meg Bobóról és Szálkáról sem!
Bobót ismerem, még Athén idejéből, és gyanítom, hogy Szálka is a szálkás
szőrű tacskók fajtájának jeles képviselője…
Igen, és ők is szinte családtagok. A család jelentette nekem a támaszt 2005-ben, amikor semmi sem sikerült, amikor sok álbarát faképnél hagyott.
Ha újrakezdhetné, nyilván kihagyná azt a másfél évet…
Furcsa, de nem. Az ember a bajban ismeri meg a környezetét, s igazán önmagát is. Nekem az egész 2005-ös év pocsékba ment, úgy, ahogy volt.
Meg a 2006-os első kétharmada, a margitszigeti Eb-vel együtt.
Ne higgye, jóllehet az eredmények vagy azok hiánya – tizenegyedik lettem 2:14.14 perccel – mást sugallnak. Addigra ugyanis visszataláltunk edzőmmel, Széles Sándorral a helyes útra, a márciusi ob-n 2:12.89-et úsztam, de sajnos az Eb-re elszúrtuk a formaidőzítést. Akkor azonban már bíztunk önmagunkban, egymásban, s a decemberi, helsinki rövid pályás Eb-re összegyúrtunk– ha szabad ezzel a szójátékkal élnem – egy aranyat.
Ennek tükrében a melbourne-i vb hatodik helyezését sikerként élte meg?
Mindenképpen. Sőt 2007-ben minden vágyam teljesült. Melbourne, majd a junior Eb, ahol 2:10.71-re javítottam Athénban felállított 2:10.75-ös országos csúcsomat, s végül decemberben a debreceni rövid pályás Eb, a 2:05.49-es Európa-csúccsal.
Tudom, hogy nehéz nem közhelyekben beszélni, de mit jelentett Debrecen?
Rengeteget. 2006 nyara óta készültem arra, hogy hazai medencében szerezzek örömet szurkolóimnak, s most sikerült. Tényleg kimondhatatlan élmény volt az Eb, amikor a döntőben 150-nél láttam, hogy valaki tartja a lépést a szélső pályán, azt hittem, hogy az orosz Grigorij Falko az, s neki nagyon jó a hajrája. Ijedtemben mindent beleadtam, a közönség őrjöngése repített előre, s csak a célban konstatáltam, hogy nem is Falko, hanem az olasz Alessandro Bossini volt az, aki majdnem megvert…
Mikor kezdte újra az edzéseket?
Január másodikán. Némi meglepetésre nem volt nehéz, legalábbis nem nagyon, persze a kihagyás sem volt hosszú. Most úgy érzem, hogy hegyeket tudnék megmozgatni, soha életemben nem voltam még ennyire motivált, mint most. Tudom, mennyi edzés meg persze tanulás vár rám az olimpia évében – hiszen az érettségire készülök –, de izgalmas ez a várakozás. Ma már másképp dolgozunk Sanyi bá’-val, mint három éve, nem annyira a mennyiségen van a hangsúly, mint inkább a minőségen, s azt is megtanultuk, hogy többet kell rápihennem a nagy versenyre, mint tizenöt évesen.
S vajon mi lesz a 2008-as év nagy versenyén?
Erre tényleg nem tudok mit válaszolni. A 200 férfi mell élmezőnye a legsűrűbb a sportágunkban, hatan vagyunk, akik 2:10 körüli időre vagyunk képesek, de ki tudja, hányan leszünk nyolc hónap múlva. A címvédő, világbajnok Kitadzsima Koszuke a nagy esélyes, Brendan Hansen 2:08.50-nel tartja a világcsúcsot – ők biztosan ott lesznek Pekingben. Hét, illetve nyolc évvel idősebbek nálam, így meglehet, két egymást követő olimpián is én leszek a legfiatalabb döntős – persze ha bejutok.
Ez kérdéses?
Megtanultam, a sportban minden bizonytalan. De az én terveim sokkal nagyratörőbbek, mint pusztán a döntőbe kerülés…
