A Fenevad fél a tigristől

Kaká és Júlio Baptista sem igazi csatár, mégis ők ketten lehetnek azok, akik eldönthetik a vasárnapi rangadókat...

Mindketten brazilok, a középpályáról, a második hullámból életveszélyesen érkeznek a kapu elé, az utóbbi időben remek formában futballoznak, és ami még mindkettőjük futballját jellemzi: ha lendületbe jönnek, nincs az a védő, aki meg tudja állítani őket.

Talán meglepő, de a Barcelona–Real Madrid találkozó egyik hőse Júlio Baptista lehet, aki ugyan az utóbbi hetekben remek formában futballozik, de előtte alig-alig kapott játéklehetőséget.

La Bestia, vagyis: a Fenevad. Tökéletes fizikum, páratlan lövőerő, finom cselek, látványos megoldások. Ezek a pozitív jelzők sem fejezik ki eléggé Júlio César Baptista valódi képességeit. A Real Madrid Sao Paulóban született klasszisa már huszonhét éves, de az utóbbi években kevésszer bizonyíthatta kitűnő kvalitásait, hiszen azóta, hogy Sevillából a spanyol fővárosba, majd egy évre az Arsenalhoz szerződött, csak ritkán tudta beverekedni magát a két klub kezdőcsapatába. A mostani szezon előtt hiába tért vissza a Real Madridhoz, sokáig bizonytalan volt a sorsa, mert a vezetők fontolóra vették újabb kölcsönadását. Végül maradt, mert Bernd Schuster így akarta, ehhez képest a német edző hamvába holt rotációs ígéretei miatt Júlio Baptista is csak epizódszerepeket (sokáig azt sem) kapott. A Betis elleni bajnokin néhány pillanattal becserélése után hiába lőtt álomgólt ollózva, a következő meccseken ismét csak kispados volt. A fordulatot Guti Murcia elleni kiállítása hozta meg, amely után Bernd Schuster a brazil játékossal pótolta az „űrt” a középpályán. És a Fenevad élt a lehetőséggel. Remekelt a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában, ezzel fordult a kocka: azóta az amúgy lenyűgözően intelligens futballt játszó Guti koptatja a kispadot.

Tomás Roncero, az As szakírója például egyenesen úgy fogalmazott: ,,Baptista lesz az El clásico hőse, és egy harmincméteres, bombaerős lövéssel dönti majd el a mérkőzést...”

Maga a Júlio Baptista természetesen a tőle megszokott szerénységgel, ám optimistán beszélt a Barcelona elleni derbiről. A brazil reméli, hogy nagyszerű színvonalat hoz a „klasszikus meccs”, ugyanakkor megemlítette, hogy a Camp Nou százezres közönsége előtt nem lesz egyszerű futballozni.

„A Camp Nounál jobban én már csak a tigrisektől félek – mondta Júlio Baptista, majd kissé tömjénezte az ellenfél kameruni csodafegyverét is. – Hogy ki a Barcelona tigrise? Nos, rengeteg jó játékosa van a Barcának, de én mind közül Samuel Eto'ót emelném ki. Döbbenetesen jó futballista, vele nagyon kell vigyáznunk, mert életveszélyes, mint egy tigris. Tiszteljük az ellenfelet, de remek formában vagyunk, és bárkit, bárhol képesek vagyunk legyőzni. Kettő nullára nyerünk. Szép karácsonyunk lesz.”

Amíg Júlio Baptista csak az utóbbi hetekben lendült igazán formába, az AC Milan sztárja, Kaká egész évben kiemelkedőt nyújtott. Ám nagyon úgy tűnik, ez az év nemcsak az Aranylabda miatt lesz emlékezetes a brazil középpályás számára, hanem azért is, mert felesége (a mindössze tizenkilenc éves Caroline) a napokban bejelentette: gyermeket várnak.

Kakát állítólag nagyon meghatotta a hír, az örömteli bejelentés óta alig lehet bírni vele. A Milannál bíznak is benne, hogy a lelki felszabadultság vasárnap a pályán is érződik rajta, és Kaká az Inter elleni rangadón valóban szárnyal majd a San Siróban.

„Hihetetlenük boldog vagyok, örülök, hogy az Úr gyermekkel ajándékoz meg minket – mondta a mélyen vallásos Kaká. – Azt egyelőre nem tudom, hogy a feleségem kisfiút vagy kislányt hord-e a szíve alatt, de ha kisfiam lesz, biztos, hogy az öcsém után Rodrigónak hívjuk. És még mielőtt megkérdeznék, elárulom, egyáltalán nem foglalkoztat, mi lesz a fiamból. Mindenáron nem nevelek futballistát belőle. Egyelőre fontosabb, hogy a boldogságom a játékomra is átsugározzon, azaz az Inter elleni vasárnapi rangadón már a születendő gyermekemet szeretném köszönteni egy újabb győzelemmel.”

Kaká ebben az évben valóban az élet napos oldalán járt, csapatával megnyerte a Bajnokok Ligáját, az európai Szuperkupát, a klubvilágbajnokságot, ráadásul sorra kapta a különböző egyéni elismeréseket (Aranylabda, FIFA év játékosa) is, és bízik benne, hogy az Inter kemény védői ezúttal sem szegik kedvét. A huszonöt éves játékos persze tisztában van vele, hogy az ősi ellenfél hátsó alakzatának tagjai mindent megtesznek, hogy megállítsák őt, de a sportszerűtlen, néha már-már a brutalitás határát súroló belépőktől mégsem tart. Mint mondta:

„Maximum kapkodom majd a lábamat.”