Volt egy csapat, most nincs csapat

amelynek sikerült véghezvinnie, amit a magyarok csak terveztek: fokozatosan belelendülve a torna legfontosabb találkozóira érte el csúcsformáját, s ezt megőrizte az éremcsatára is. Arra is kevesen számítottak, hogy a középdöntőkre gyakorlatilag Európa-bajnoksággá alakuló vb-n (a 12 közé két nem európai, a dél-koreai és az angolai csapat került) a legjobb hét közé is beverekszi magát az ázsiai és az afrikai együttes. Angola a mieinken kívül legyőzte az osztrákokat, a franciákat(!), a horvátokat és a macedónokat is. Remek időszakok után hirtelen szétesett együttesünk védekezése és a csapatjáték, s következtek az ellenfelek öt-, hatvagy hétgólos sorozatai, az elrontott végjátékok. „Már korábban is akadtak jelei, de a legmarkánsabban az Angola elleni mérkőzésen bizonyosodott be, hogy csapatként, vagyis egymásért fegyelmezetten, szívvel-lélekkel küzdő, egyetértő és közös célokért harcoló együttesként képtelenek vagyunk kézilabdázni – vélekedett még a párizsi Bercy-csarnokban Németh András. – Arra néhány korábbi mérkőzésünkön sem mindig tudtam magyarázatot találni, hogy pontosan megbeszélt, begyakorolt taktikai elemeket miért képtelen végrehajtani a csapat, amely a videós elemzéseknek köszönhetően jól ismerte ellenfeleink gyengéit és erényeit. Előfordult, hogy időt kértem, majd a határozott utasításom ellenére sem az történt, amit megbeszéltünk. Ezzel a fegyelmezetlenséggel nem tudtam mit kezdeni.” A posztonkénti részletes értékelés a vb utáni kapitányi feladatok egyike, ezért csupán az általa is többször említett „lyukas” csapatrészekről érdeklődtünk. Németh András azt emelte ki, hogy a vb-n három játékosunk (Görbicz, Pálinger, Tóth) nyújtott egyenletesen jó teljesítményt, méltót a torna magas színvonalához. A legnehezebben megoldhatónak a jobbszárny: a balkezesek kérdése, valamint a nemzetközi szintű beállós megtalálása, csapatba építése ígérkezik. A már többször kitárgyalt balkezesátlövő-kérdésről megismételte, hogy Mehlmann Ibolyának dán klubjában többet kell gyakorolnia, hogy a márciusi olimpiai selejtezőre jobb formában lehessen. A gondok mélyebb gyökere azonban nem a hiányposztokban keresendő elsősorban. Sokkal fontosabbnak tűnik, hogy a csapatot még jobban összerakja a mester, akinek szerződése az olimpia végéig szól, és erre az edzőtáborozásoknál is alkalmasabbak lehetnek a sorozatban, erős ellenfelekkel szemben vívott meccsek. A vb előtt öt héttel az orosz, a norvég és a francia válogatott ott volt és éremcsatákat vívott a dániai Aarhusban a GF Világkupán, s úgy tűnik, egyiküknek sem ártott a rangos sorozat. Az mindenesetre sokat elárul, hogy míg a 2005-ös vb-n 6.5 volt a csapat átlagosztályzata, most 4.5 ez az érték. A márciusi olimpiai selejtezőkig még van kis idő, amit a keretnek a lehető leghasznosabban kell eltöltenie, hogy igaza legyen Németh Andrásnak, aki szerint a román, magyar, japán, lengyel négyesben (szinte bizonyos, hogy így áll össze a csoport) kötelező megszerezni a Pekinget érő első vagy második helyet. Az olimpián pedig javíthat a Németh-csapat.