Az arcára van írva a csalódottság.Az arcára van írva a csalódottság.
Nem véletlenül, és az sem lenne csoda, ha a szégyenkezés is leolvasható lenne. A vébé végére darabjaira hullott a csapatunk, semmilyen ellenállást sem tudott tanúsítani Angola ellen. Igaz, már az előző mérkőzéseken sem úgy játszottunk, ahogyan szerettünk volna, és nekem is több lövést kellett volna fognom.
A kapuból nézve mi volt a legnagyobb gond?
Többet is sorolhatnék, de a legfőbb probléma a védekezésünkből fakadt. Egyszerűen nem állt össze a játékunk a saját kapunk előtt, nem értek vissza játékosaink a gyors ellenfelekkel. Márpedig addig nem is álmodhatunk jobb eredményről, amíg a sikeres csapatmunka egyik alapja, a hatékony védekezés hiányzik a fegyvertárunkból.
A vébé előtt határozottan kijelentette, aranyért megy Franciaországba.
Úgy is hittem, de be kell látnom, hogy erősen túlértékeltem csapatunkat.
Az oroszok elleni vereség után láttuk a leginkább elkeseredettnek.
Az volt a legfontosabb mérkőzésünk, s akkor megerősödött az elhatározásom, ez volt az utolsó világbajnokságom. Tizenegy éve cipelem országról országra, szállodából szállodába a nagytáskámat. Belefáradtam. A hatodik vébémen szerettem volna arannyal búcsúzni, mert világbajnokságon már nem fogok kapuba állni. Nem sikerült.
Nem a pillanatnyi düh és keserűség mondatja ezt önnel?
Alaposan átgondoltam, mielőtt ezt bejelentettem. A következő világbajnokság két év múlva Kínában lesz, de már nélkülem.
