Apu szigorúsága kamato zott: William Gallas intelligens felnőtté, nem mellékesen ragyogó labdarúgóvá cseperedett.
A Guadeloupe-ról származó, Párizs külvárosában letelepedő rigorózus apa felettébb liberális szellemről tanúbizonyságot téve megadta a választás lehetőségét a 13 éves süvölvénynek, mondván: eldöntheti, a családdal együtt visszaköltözik a szigetre, vagy álmai beteljesítése végett az anyaországban marad.
A szerda, péntek és szombat estéket sötétedés után is a környék grundjain töltő, érzékeny William végül a maradásra voksolt, ám a feje felett végig ott lebegett a válaszként érkező baljós atyai szózat: „...legyen, de ha gond lesz veled, utánunk kell jönnöd!”
Nem véletlen, hogy a manapság Dennis Bergkamp „hagyatékaként” az Arsenal tízes mezét és a Thierry Henryörökség részeként csapatkapitányi karszalagját viselő francia védő egyik első beceneve „jófiú” volt. Idővel jött a többi is, „kissrác”, majd „Tigana” lett, attól függően, hogy éppen kik oldalán vagy kik ellen játszott. Mellesleg a Clairefontaine futballakadémiáján nevelkedő labdarúgópalánta, noha eleinte néhány barátján és egy-két elfogultsággal vádolható rokonon kívül senki nem jósolt neki még csak Ligue1-es jövőt sem, hat „iskolatársával” együtt 17 évesen az élvonalban szereplő Caenhez szerződött, 1997-től pedig már az Olympique Marseille keretének tagja volt.
Claudio Ranieri hívó szavára, mellesleg a játékjogáért felkínált potom 6.2 millió font ellenében 2001-ben a Chelseahez igazolt, majd elnyúló, mindamellett kicsinyes vádaskodást követően 2006 nyarán London északnyugati részébe, az Arsenal felségterületére költözött.
„Úgy gondolom, a jó vezető ismérve az, hogy mindig képes valami pluszt vagy oltalmat nyújtani az embereinek” – vallotta kevéssel csapatkapitánynyá választása után.
Ezek alapján a vasárnap délutáni cselekedete egyszerű jószolgálatként nyer értelmet: góljával az Arsenal 1–0-ra legyőzte a Chelsea-t, ergo segítségével emberei újra a Premier League első helyén állnak.
Lehet, hogy hamarosan boldoggá avatják?
