Jöjjön a diktátor!

Óriási titkolózás övezi az Angol Labdarúgó-szövetség illetékesei és az első számú kapitányjelöltként emlegetett Fabio Capello közötti tárgyalásokat. Ahogy az olasz szakember, úgy a futballtestület képviselői is mélyen hallgatnak az üggyel kapcsolatban, nem csoda hát, hogy a BBC honlapja az elmúlt két napban minden hírét azzal a kéréssel zárta, ha valaki látja Londonban az edzőt, azonnal értesítse a szerkesztőséget. A legmegbízhatóbbnak számító olasz sportnapilap, a La Gazzetta dello Sport pedig tévesen kürtölte világgá, hogy a mester már kedden az angol fővárosba utazott: a kiszivárgott hírek szerint Fabio Capello csak szerdán érkezett meg Angliába. Az FA főigazgatója, a kapitánykérdés első számú felelősének számító Brian Barwick és a 61 éves szakember fia, az édesapja képviseletét ellátó Pierfilippo Capello londoni információk alapján szerda délután ült tárgyalóasztalhoz, és ha a felek az utolsó simításokat is elvégzik, Fabio Capellót napokon belül kinevezhetik a sikertelen Ebkvalifikáció után kirúgott Steve McClaren utódjául.

Kérdés azonban, miért esett a választás éppen a korábban a Real Madridot, a Romát és a Milant is irányító edzőre.

A válasz vélhetőleg Fabio Capello hihetetlen eredményességi mutatóiban rejlik: BL-t, európai Szuperkupát nyert, és emellett két spanyol és hét olasz bajnoki címet (ezek közül az utolsó kettőt később elvették) szerzett.

Steve McClarennel ellentétben nem a játékosokkal való barátkozás, hanem a tekintély és a kemény munka feltétlen híve. Elképzelhetetlen például, hogy a tréner átvenné a korábbi kapitány stílusát, és „JT”-ként, „Stevie G”-ként és „Becks”ként beszélne John Terryről, Steven Gerrardról és David Beckhamről. S ha már szóba került a Los Angeles Galaxy légiósa: talán ő az, aki a Real Madridnál a leginkább tapasztalta, Fabio Capello mennyire nem fél hozzányúlni a „szent tehenekhez”. A vele az évek során összevesző sztárokból – az angol középpályás mellett gondolhatunk Francesco Tottira, Alessandro Del Pieróra vagy Antonio Cassanóra –, valószínűleg mára már összeállíthatnánk egy komplett világválogatottat.

A gyakran megkülönböztetett bánásmódot igénylő ászok sok esetben nehezen fogadták, hogy „Don Fabiónál” senki sem élvezhetett privilégiumokat, és a játékosokra vonatkozó igény is mindig ugyanaz volt: dolgozni, dolgozni és dolgozni! A korábban a szakember kezei alatt készülő Clarence Seedorf és Ruud van Nistelrooy az elmúlt napokban egyaránt a fegyelem és alaposság kedvező hatásait fejtegette (a holland csatár szerint sohasem volt olyan jó az erőnléte, mint Fabio Capello alatt), Gianluigi Buffon viszont nem finomkodott a jelzőkkel: egyszerűen diktátornak nevezte az edzőt.

A mellette szóló érvekben tehát nincs hiány, és az oly régóta áhított siker reménye és a kemény munka ígérete a szövetségnél most minden más szempontot felülír. Nem érdekli őket, hogy Fabio Capello még sohasem ült válogatott kispadján, de még az sem, hogy a szegényes angol nyelvtudásával talán még a felállást sem tudja majd elmondani, nemhogy a bonyolult taktikai variációkat elmagyarázni.

És még valami.

Ami a posztról lemondó José Mourinhónak valószínűleg nem jelentett volna problémát, az a nehézkes, merev emberként ismert Fabio Capello számára nem lesz könynyű feladat: megbirkózni a köztudomásúan kíméletlen brit média bírálataival.