Ezt a szenvedést még nézni is rossz volt

Hétköznap lévén ismét ren geteg kisgyerek érkezett a dijoni sportcsarnokba, az apróságoknak előre kiadták, melyik csapatnak szurkoljanak. Ami a mérkőző feleket illeti: a mieink közül ezúttal is kimaradt Hornyák Ágnes, mellette első számú balszélsőnk, Vérten Orsolya kapott „pihenőt” – rá is fér, hiszen kúrálnia kell fájós combját.

Válogatottunk biztos negyeddöntősként veselkedhetett neki a keddi összecsapásnak, ugyanez nem volt elmondható a dél-koreaiakról, akik a spanyoloktól elszenvedett vereséggel gyakorlatilag a saját sírjukat ásták meg. Nekik kulcsfontosságú volt a két pont begyűjtése, jóllehet győzelemmel sem mehettek biztosra, mert sorsuk Spanyolország kezében volt.

Ferling Bernadettet ünnepeltük először, aki 125. válogatottsága alkalmából emléktárgyat kapott Szántó Andrástól, az MKSZ alelnökétől és Sinka László főtitkártól. Ezután meg Tóth Tímeát, aki az első támadásból eredményes volt. Sőt az első hat gólunkból négyet vállalt, valamennyit betörésből.

A folytatásban viszont nem kézilabdáztak jól a lányok, rengeteg hiba csúszott a játékukba, elejtették a labdát. Pálinger Katalin is csak a 11. percben védett először, és miután nem tudtak mit kezdeni az ázsiaiak gyors indításaival, a félidő derekán Dél-Korea vezetett (8–6). Közben Lim Jung Csul szövetségi kapitány addig hisztizett, míg a bírók elkezdtek ellenünk