Szóval, vasárnap este sok mindennek örülhettek a magyarok.
„Nem, nem rúgunk ki a hámból, nem tehetjük meg, mert fontos feladatok előtt állunk még. Ami engem illet, maximalista vagyok, bár nem csupán ezért mondom, hogy még ennél is tudunk jobban játszani. Közelítünk ugyan a csúcsformánk felé, de még nem értük el” – magyarázta Görbicz Anita.
Pálinger Katalin is mosolyogva értékelt.
„Ahhoz képest, hogy Luminita Dinu-Hutupan a világ egyik legjobb kapusa, ezúttal ritkábban találkozott a labdával, és ez a másik két román kollégáról is elmondható – vélekedett. – Ezen a mérkőzésen nem a védekezés volt a legfontosabb. Büszke vagyok a csapatunkra, mert jó játékkal megvertük a világ egyik legerősebb válogatottját. Megyünk tovább!”
Tóth Tímea 13 góllal járult hozzá a diadalhoz, mégis szerényen beszélt.
„Eddig elmaradtam a várakozástól, pedig nagyon készültem a vébére – hangoztatta. – A csapategységnek, a hatékony védekezésnek és a jó támadásoknak köszönhettük a sikert. Jól fog esni a hétfői pihenő.”
S a románok? Magukba roskadva ücsörögtek a padon, szinte el sem akarták hinni, hogy a jó első félidő után óriásit betliztek. Ha szemmel ölni lehetett volna, Gheorghe Tadici kapitány már sorozatgyilkos lenne. Haragudott a bírókra, a saját csapatára, mindenkire. Ez azonban legyen az ő baja.
