Ha csak a jókedven múlna, már most világbajnok lenne a magyar csapat. A pénteki szünnapot kihasználva lazítottak kicsit a lányok, bejárták Dijon belvárosát, és folyamatosan mókáztak. A csúcspontot a főtéren felállított ringlispíl jelentette, amelyet úgy rohamoztak meg, mint a kisgyerekek. Természetesen fel is ültek rá. Némelyiküknek már a felszállás is problémát jelentett, hát még a leszállás, Hornyák Ágnes meg is jegyezte: „Ez a gebe szétnyomta a fenekemet.”
Németh Andrást hiába unszolták, nem volt hajlandó beszállni a játékba. „Én csak finanszírozom a szórakozást” – jegyezte meg.
Borbás Rita is nyilván sikongatott volna menet közben, de neki nincs hangja, mert a japánok elleni mérkőzésen ütést kapott a gégéjére, és megsérültek a hangszalagjai. „Sajnos a Himnuszt sem tudom énekelni, csak tátogok” – mondta, bár csütörtökön nem kellett sokat imitálnia, mert a franciák egyszerűen lekeverték nemzeti imánkat.
Szamoránsky Piroskának pedig nem csupán azzal kell foglalkoznia, hogyan oldja meg feladatát beállóban: „Sportmenedzsernek készülök, január közepéig több mint tíz vizsga vár rám, plusz Bajnokok Ligája-mérkőzés a Fradival. A tanárom igazán kedves volt, mielőtt elutaztam, sok sikert kívánt a vébére, majd a lelkemre kötötte, hogy tankönyveket is vigyek magammal. Hát, hoztam.”