Hiánypótló támadó

Noha az immár hatodik éve Ausztriában futballozó csatár nincs igazán a magyar szurkolók szeme előtt, a Duna Tv múlt héten lezáruló szavazásának eredményéből kiderült: sokan szimpatizálnak a támadóval Magyarországon, hiszen Gera Zoltán mögött Orosz Péter kapta a legtöbb voksot, amikor a szerkesztők arról szavaztatták meg a nézőket, hogy ki a legnépszerűbb külföldön légióskodó magyar labdarúgó. Bár többen arra gyanakodnak, hogy a nyáron a Salzburgból Innsbruckba igazoló játékos családtagjai, barátai üzengettek rendületlenül, ha feleakkora szimpátiát éreznek a csatár iránt a magyar drukkerek, mint a hófedte hegyek tövében húzódó város lakói, elhihetjük: nem a rokonok, ismerősök pénztárcája bánja az SMS-eket.

Jelentős telefonszámlára számíthatnak a cimborák?

Hallottam a szavazás végeredményéről, de higgye el, nem a családomnak, barátaimnak köszönhetem a második helyet – mondta Orosz Péter. – Hat évvel ezelőtt hagytam el Magyarországot, s nem sok olyan barátom maradt otthon, akivel még mindig tartom a kapcsolatot.

Akkor mi késztette véleményt nyilvánítani a szavazókat?

Talán az, hogy nem vagyok a szemük előtt. A szurkolók hajlamosak szimpátiát érezni azok iránt, akikkel nincsenek közvetlen kapcsolatban.

Miért nem mondja inkább azt, hogy a góljaival állította maga mellé a szurkolókat?

A góljaim elsősorban engem győztek meg. Például arról, hogy volt és van értelme ezt végigcsinálni. Kemény időszak van mögöttem, hosszú évek óta élek távol a családomtól, négy különböző csapatban, három városban futballoztam. Nomád életforma ez. Alighogy megállapodik az ember, alighogy szerez néhány barátot, esetleg elfogadtatja magát, máris tovább kell állnia.

Noha még csak fél éve futballozik Innsbruckban, olyan ismert, mintha ez lenne a szülővárosa.

Pedig igényesek a Wackerdrukkerek. Itt nem elég barátságosan integetni a rajongóknak, teljesíteni kell. Az elmúlt években nem sok siker jutott az innsbruckiaknak. És az idén is katasztrofálisan kezdtünk, tízpontos hátrányt szedtünk össze. Egy-egy szurkolói összejövetelen fenyegetőztek is az elégedetlen fanatikusok, de engem senki sem bántott. Látják, hogy hajtok, küzdök becsülettel, és az elmúlt fordulókban a gólok sem maradtak el. Bátran mondhatom: közönségkedvenc vagyok.

Szinte minden sarkon az ön dresszében sétáló emberrel találkozni, az üzletek némelyike és egy helyi bank is Orosz Péter-poszterrel próbálja becsábítani a járókelőt. Lassan tiszteletbeli osztrák lesz.

A rossz szériánk során is legalább ötezren jártak ki a hazai meccseinkre. Amikor az északi tribün rákezd a „Péter Orosz, Péter Orosz” rigmusra, mindig kiráz a hideg. Amióta fut a szekerünk, tízezren is kijönnek a stadionba. Nem győzök mezt rendelni, hogy kielégítsem a drukkerek igényeit.

És mi a helyzet az osztrák válogatott dresszével? Belebújik?

Hallottam, hogy a szövetség érdeklődött, érdeklődik irántam. Az újságban olvastam egy cikket, amelyben arról írtak, hogy Ausztriának nincs olyan vérbeli befejező csatára, mint amilyen én vagyok. Sokan mondják, hiánycikk az olyan támadó, aki a tizenhatoson belül megállíthatatlan, az oldalról érkező és a lecsorgó labdából gólt tud szerezni. De hiába futballozom már hosszú ideje Ausztriában, én magyar vagyok. Eszem ágában sincs az osztrák válogatottban játszani.

A magyar nemzeti válogatott meghívóját várja?

Titkon reménykedem. De addig is lövöm a gólokat.

Beszélt már Várhidi Péterrel?

Még nem. Nemrég az MLSZ levélben kért bejutási lehetőséget az egyik bajnokimra. Ám végül a Wacker titkárnője arról tájékoztatott, hogy a szövetségi kapitány nem vette át a jegyeket. De remélem, pótolja a látogatást.