Pécs: nagy siker, nagy közönség
Zsúfolt lelátók előtt, remek hangulatban kezdődött a pécsi rangadó, amelyen a felek viszonylag sokáig keresték a fogást egymáson. A gyűrű alól kissé kiszoruló, ezért inkább távolról próbálkozó vendéggárda két sikeres triplával lendületbe jött az első negyed közepén, de a szigorúan védekező hazaiak nem engedték sokáig fickándozni a dombóváriakat.
Érdekes, hogy a 7. percig mindössze két személyi hiba esett, utána viszont sorra fújták a faultokat a játékvezetők.
Mindeközben a pécsi szakmai igazgató, Sztojan Ivkovics oly gyorsan forgatta együttesét, hogy szinte elvesztünk a cserék tengerében…
Ebből is látszott, ő mecscselhetett több minőségi játékossal, a padról például olyan rutinos kulcsemberek szálltak be, mint Czigler László vagy Dragan Alekszics. Utóbbi ravasz kosarai és főleg fantasztikus gólpasszai élményszámba mentek, míg a lényegesen gyengébb cseresorral játszó Dombóvárban meglepetésre csupán a szokatlanul aktív Marco Sanders tartotta a lelket. Igaz, kénytelen volt aktivizálni magát, mert a csapat pontgyárosának, Julien Millsnek – a fiatal tehetség Wittmann Krisztián vezérletével – szinte kiszívták a vérét a pécsi piócák.
Jobban dobott, és jobban is lepattanózott a pályaválasztó, ennek ellenére az első félidőben még nem szakadt le a Dombóvár, bár a második negyedben már szinte végig a Pécs vezetett.
A harmadikban pedig hamar el is húzott, mert ekkor már nem akadt, aki tartotta volna a frontot Dzunics Braniszlav legénységében, amely inkább a jó egyéni teljesítményekre épül, semmint a precíz figurákra. Ilyeneket azonban mindössze a közönségük biztatását élvező pécsiektől láthattunk. Az idő múlásával aztán egyre többet, mert lassan, de biztosan felmorzsolták riválisuk ellenállását.
A jól játszó pécsiek végig ellenőrzésük alatt tartották a találkozót, és olyan taktikával játszottak, amellyel csak idő kérdése volt, mikor döntik el a csatát. Semmi titokra vagy rendkívülire nem kell gondolni: a kulcs a kollektív kosárlabda volt, azaz a csapatjáték dominált.
