Papírforma – kritikával

Várhidi Pétert nem lepte meg az osztály zataink alapján életre hívott „idénycsapat” összeállítása, a szövetségi kapitány mondandójából mindamellett a kritikus hang sem hiányzott.

Köteles, Nikolov, Kuttor, Pintér Ádám, Leandro, Simek, Zsidai, Sándor Tamás, Dzsudzsák, Urbán, Kouemaha. Papírforma vagy sokk?

Első hallásra a realitást tükrözi az összeállítás, nem érzek benne meglepetést, azok a játékosok ugyanis, akik bekerültek a Nemzeti Sport őszi válogatottjába, meghatározó szerepet töltenek be klubcsapataikban – felelte Várhidi Péter.

Leandro, Köteles László és Dzsudzsák Balázs személyében három, a válogatott szűk keretébe is beférő futballista kapott helyet az együttesben. Akkor sem kevesli a létszámot, ha hozzáfűzzük: ön is inkább a külföldön boldogulók közül merít?

Változtassunk látószöget: az említett labdarúgók az álomcsapattagsággal – nevezzük így ezt a tizenegyet – bizonyították, hogy nem véletlenül válogatottak. A néhányszor már számításba vett U21-es válogatott Pintér Ádám a jövő embere, Zsidai László pedig a posztjából adódóan is külön figyelmet érdemel. Ha körbepillantunk a kontinens topcsapatainak öltözőjében, észrevesszük: azok az együttesek maradhatnak huzamosabb ideig a csúcson, amelyeknél a védekező középpályás klasszis futballista, ráadásul nincs egyedül, a tartalékja is az övéhez hasonló, magas szintű produkcióra képes.

Hasonló teljesítmények: az a két csatár alkotja a támadórészleget, aki négy-négy gólt szerzett a Sopron ellen – ennek köszönhetően áll a bajnokság góllövőlistájának első két helyén.

Viszont nem csupán a Sopronnal szemben mutatták meg, mit tudnak. Urbán Gábor és Dorge Kouemaha előtt meccsenként legalább két helyzet adódott, megdolgoztak a góljaikért. Véletlen, hogy egyazon csapatot szórtak meg – más kérdés, hogy a jelenlegi Sopron ellen, úgy fest, egyszerűbb ziccert kidolgozni.

Egyetlen külföldi játékos neve olvasható az összeállításban: roszszabbak lennének a légiósaink, mint négy éve?

Én javulást tapasztaltam ezen a téren, ezzel együtt is szívesebben látom, ha fiatal, saját nevelésű futballisták lépnek pályára a bajnokikon. Ez tisztán magánvélemény, a klubok határozzák meg, kik alkotják a csapat keretét, és az edzők, hogy kikkel számolnak. Szembetűnő, hogy a DVSC légiósainak teljesítménye különböző okokból – a csapatéval párhuzamosan – visszaesett a tavaszihoz képest. Ibrahima Sidibével kapcsolatban annyit érdemes megemlíteni, hogy gyakran változott a pozíciója.

A csupán hatszor kezdő Sándor Tamás abszolút első helye vagy a magyar mezőny doyenjének, Kuttor Attilának „beválogatása” sem mellbevágó?

Az övékéhez mérhető rutinos labdarúgók kiegyensúlyozott teljesítményre képesek – ez a liga egészére nézve kritika. Minél idősebbek, annál jobb futballistáknak tűnnek – lásd Kuttor Attilát –, Sándor Tamás pedig, ha beállt, a támadásokat tekintve mindig lendített a Loki játékán.