Szegények, de boldogok

Tisztességtelen dolog.

Így fogalmazott a DVTK egyik törzsszurkolója, aki a hangjában mély elkeseredéssel mesélte: a csapat minden meccsén ott van, piros-fehér sáljába burkolózva szerda este is eljött a stadionhoz, és bár, ahogy fogalmazott, a szíve szakadt meg, mégsem ment be.

S hogy miért?

Mert mint mondta, képtelen elfogadni, hogy a 22 500 forintért vásárolt bérlete nem érvényes erre a találkozóra. Az összeg az ország keleti felében bizony nagyon nagy pénz, sokat kellett kuporgatni, hogy meglegyen a bérlet – ám a Ligakupa-döntő visszavágójára nem jogosított belépésre. A rajongó azt kifogásolta, hogy a finálé első találkozóját 3–0-ra elvesztették kedvencei, így gesztust gyakorolhattak volna a borsodi vezetők, hogy ha nem is ingyen, de legalább a bérlettel rendelkezőket beengedik – a döntő első felvonása ingyenes volt a székesfehérvári stadionba kilátogatóknak. Másrészt a drukker szerint a DVTK vezetői nem értékelik kellően, hogy a csapat hívei még azok után is jönnének szurkolni, hogy az együttes legutóbbi három tétmérkőzésén tizenkét gólt kapott (ötöt a Győr, négyet az Újpest és hármat a Fehérvár ellen). Az biztos, hogy a szurkoló nem volt egyedül véleményével, mert bár a nézőszám a magyar átlagnak megfelelt, diósgyőri mércével mérve bántóan kevesen voltak a nézőtéren.

Persze a klubvezetőket is meg lehet érteni, mert minden fillérre szükség van.

S ha már a pénz...

Hosszú hetek óta írunk a fehérvári klub problémáiról, és a játékosok kedden elhatározták, ha a többhavi elmaradásból szerda reggel sem látnak egy fillért sem, tiltakozásul kihagyják a diósgyőri utazást. Nos, a futballisták pénzt nem kaptak, és úgy tudjuk, hosszas tanakodás, sőt veszekedés után döntöttek úgy, mégis elutaznak Miskolcra – bár a konfliktus kezelése miatt a vendégek busza később indult el kelet felé. Egyedül Dvéri Zsolt mondta azt, neki elege van az egészből, inkább otthon marad, sőt csütörtöktől az edzéseket sem látogatja, ezzel tiltakozva az áldatlan állapotok ellen.

Nos, így néz ki nálunk a Ligakupa döntője, amely más országban ünnep és társadalmi esemény is egyben. Diósgyőri részről Sipeki István hozhatta volna vissza a reményt a háromgólos hátrányból induló csapat számára, ám nem talált be a kapuba. Azt követően Köteles László bravúros védését lehetett feljegyezni, majd Vayer Gábor rúghatott volna gólt, ám Sitku Illés önző módon nem passzolt a ziccerben lévő társhoz...

Sitku Illés jóvá tett valamit az első félidőben elkövetett hibájából, amikor egy mintaszerű támadás végén, Mohl Dávid kitűnő ívelése és Simek Péter remek beadása után egyből a hálóba lőtte a labdát. Addig sem volt kérdés, melyik csapat nyeri a Ligakupa első kiírását, de ezt követően minden maradék kétség eloszlott. Vágó Attila változtatott is, és amikor a légiósok helyett a fiatal, saját nevelésű játékosok léptek pályára, egyből felpörgött a DVTK. Az első hazai gólnál Vitelki Zoltán ősdiósgyőri középpályás nagyszerű megoldásának tapsolhatott a közönség, majd a 19 éves Huszák Tamás ragyogó lövéssel jelezte, akár több bizalmat is kaphatna a szakvezetőségtől.

Sokkal élvezetesebb lett a mérkőzés a második félidő közepén, a Diósgyőr többet lőtt kapura, mint az előző néhány bajnokiján összesen, de a Fehérvárnak már nem volt félnivalója.

Az FC Fehérvár 4–2-es összesítéssel elhódította az első ízben kiírt sorozat győztesének járó serleget, megkapta a sikerért járó kétmillió forintot. Bár a két finalistát dicséret illeti, a rendezvény életképessége egyelőre nem bizonyított, hiszen a szervezés finoman szólva is pocsék (az esti órákban kezdődő meccsekkel, az említett diósgyőri esettel, azaz a drága belépőkkel, a résztvevők tartalékcsapatainak gyenge futballjával...).

És egy slusszpoén a végére: a meccs után Sallói István, a DVTK klubigazgatója elköszönt a csapattól, mert a hírek szerint az FC Fehérvár ügyvezetője lesz…

Jó: Köteles, Vitelki, Sipeki, Simon, ill. Koller, Mohl, Simek