Panama a langaléta Mendozára figyel

Radames „Tito” Mendozáról ed dig csak annyit tudtunk, hogy langaléta, 191 centi magas bokszoló, aki 36 profi győzelme mellett hétszer szenvedett vereséget, s a 13. helyen áll a WBO-nál (Bokszvilágszervezet) a kihívók rangsorában. Ám ha felhívjuk Titót a drezdai Hotel NH 405-ös szobájában, kiderül, hogy figyelemre méltó fickó vár Madárra. Akinek az eredménylajstroma alig hosszabb a feleségei és gyermekei listájánál…

Buenos días! Senor Mendoza?

Yes, yes, who is speaking?

Ezek szerint jól beszél angolul, pedig Cristoph Hawerkamp, az Universum-Box Promotion sajtófőnöke azt mondta, kizárólag spanyolul ért.

Szép is lenne, ha nem tudnék angolul, öt évig éltem az Egyesült Államokban.

Mit csinált ott, dolgozott?

Ha a bokszot munkának tekintjük, akkor igen. Szépen megéltem belőle, futja a család eltartására.

Sokan vannak?

Nézzük csak, ez nem is olyan egyszerű. Négy asszonytól hat gyermekem van, ketten New Yorkban élnek, négyen odahaza, Panamában, pontosabban Santiago de Veraguas tartományban. Négy fiam van, az összesnek Tito a keresztneve, de meg lehet különböztetni őket, mert mindegyiknek más a vezetékneve, mivel más az anyjuk. Tudja, a spanyol nyelvű országokban a gyerekek megkapják a mama vezetéknevét is – ez a szerencse. Különben kilencéves a legnagyobb, két hónapos a legkisebb.

Ezek szerint a felkészülés alatt született az utolsó…

Úgy van. Tízhetes volt az edzőtábor, részben New Yorkban, részben Santiagóban készültem, kolumbiai ellenfelekkel szparringoltam, például Nilson Tapiával. Úgy érzem, tökéletesen felkészültem, azért jöttem Drezdába, hogy hazavigyem a világbajnoki övet. Én leszek Panama történetének huszonhatodik profibokszvilágbajnoka – de Veraguas tartománynak az első!

Ennyire biztos a dolgában?

Ennyire. A magasságom hatalmas előny, olyan egyeneseket és horgokat ütök, amelyeket nem képes védeni Erdei. Láttam több meccsének felvételét, ismerem a gyenge pontjait.

Jó önnek, mert eddig még senkinek sem sikerült kiismernie.

Az edzőim, Eduardo Mena és Marco Martínez kiválóan felkészítettek, és legalább annyira hálás vagyok a menedzseremnek, Rogelio Espinónak, hogy összehozta ezt a meccset. Életem nagy lehetősége a világbajnoki csata, nem fogom elszalasztani.

Magyarországon általában két panamait ismernek az emberek: Roberto Durant, a „Sziklaöklűt”, minden idők egyik legnagyobb bokszolóját, illetve Rubén Bladest, a salsakirályt.

Most már engem is ismerni fognak, de nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Durannal egyébként jóban vagyok, sikeres mérkőzésszervező. Bladest sajnos nem ismerem, csak a számait – nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb slágerét választottam bevonulózenémnek. A címe: Patria. Célzatosság van benne, mert szeretném, ha a hazám örökre büszke lenne rám.