A sok helyzet dacára csak egy gól

Történt, ami történt az elmúlt húsz esztendőben, átélhettünk bármennyi gyalázatos vereséget, Magyarországon imádják a futballt. Más logikus magyarázat nincs arra, hogy ezen a hideg téli estén több mint harmincezren őrjöngve szurkoltak az Európabajnoki selejtezőcsoport sereghajtói közé tartozó magyar válogatottnak. Hiába kaptunk ki Moldovában, a szurkolóknak ez sem vette el a kedvét a szerda esti meccsnézéstől. Fantasztikus hangulatban, gyönyörű piros-fehér-zöld zászlóerdőben masírozott ki a két csapat, hogy ott igazi klasszist, a Belgiumban élő hatvanesztendős, korábbi 92-szeres válogatott Fazekas Lászlót köszönthesse a publikum.

Aztán a jelenkor magyar válogatottjai is megvillantak: Buzsáky Ákos korai gólja jelezte, hogy a mieink komolyan gondolták a görögverést. A gyorsan bekapott gól láthatólag megzavarta a négy Európa-bajnokkal pályára lépő vendégeket. Igaz, többet birtokolta a labdát a görög csapat, ám idegborzoló helyzetet nem tudott kialakítani kapunk előtt. A mieink becsületére legyen mondva: alaposan megszervezték védekezésüket, minden görögre két becsúszó, odavetődő, a lövés elé ugró magyar jutott. Aztán jött az újabb fordulópont, egy vendégakció végén Vanczák Vilmos és Fülöp Márton közös bakija összehozta az egyenlítő gólt, ám ha valaki azt hitte volna, hogy ettől megroppan a fiatal magyar együttes, az bizony tévedett.

A néhány perces zavar után a félidő hajrája egyértelműen a magyar válogatotté volt: gördültek előre az akciók hol a jobb, hol a bal szélen, megkerülve az egyre csak hátráló hellén védelmet. A Teofanisz Gekasz, Dimitriosz Szalpigidisz csatárkettős pedig egyszerűen eltűnt a magyar védők sűrűjében.

A szünet után ott folytatta a magyar csapat, ahol abbahagyta: támadott, és újra csak támadott. Lendületes és gólveszélyes hazai akciók hozták tűzbe-lázba a közönséget, ám csak nem akart összejönni a második magyar találat. Élvezetes, jó iramú volt a találkozó, s amikor már mindenki (leszámítva persze a mintegy kétezer görögöt...) arról beszélt, hogy melyik piros mezbe öltözött fiatalember veszi be az akkor már csereként pályára küldött kapus, Antoniosz Nikopolidisz hálóját, ismét beütött a ménkű. A magyar védelem – pontosabban Vaskó Tamás – ugyanis újra kapitális hibát követett el. S jött Angelosz Baszinasz és a görög vendégmámor.

Ettől kezdve megváltozott a találkozó forgatókönyve. Az addig nyugodtan, önbizalomtól duzzadóan játszó magyar együttes elbizonytalanodott, és egyre többet hibázott. A vendégek így könnyed gurigázással múlatták az időt. A magyar játékosok a találkozó hajrájában újra ritmust váltottak, a közönség biztatása mellett mindent beleadtak, hogy legalább az egyenlítő gól meglegyen, ám a szerencse ezen az estén elpártolt tőlük.

Fontos lett volna legalább az egy pont megszerzése, de ez is csak hiú ábránd maradt. A német Otto Rehhagel, a görögök kapitánya ezen az estén ült hetvenötödször a vendégek kispadján (ezzel csúcstartó lett Görögországban): győzelemmel ünnepelte mindezt.

Nekünk pedig marad a szomorkodás: az Eb-selejtezősorozat végén az amúgy lelkesebb futballra képes válogatott történelmi mélypontra jutott, hiszen hatodik lett a C-csoportban.