Magyarokkal is lehet

Kecskeméten most is a megszo kott bombasztikus körítéssel szolgáltak a szervezők, dübörgött a Jump a Van Halentől, minden adva volt a remek hangulathoz, leszámítva az ingyen perecet – ami ezúttal nem várta a szurkolókat. A rangadót – persze ebben a roppant kiegyensúlyozott bajnokságban szinte minden meccsre ráillik ez a minősítés – lábadozó amerikai centere, Eric Fiegi nélkül kezdte az Univer, de három perc után Csorvási Milán helyére beállt a vörös hajú óriás, és attól kezdve a megszokott ötös játszott a hazaiaknál.

Az első játékrészben kiegyenlített játék folyt, talán csak a kulcsembernek számító brazil Antonio Jefferson visszafogott teljesítménye okozott megütközést a hazai szurkolók körében. A második negyedet négy magyarral – Halmai Tamás, Horváth Ákos, Szabó Zsolt, Tóth Péter – a pályán kezdte Zsoldos András, a Kecskemét edzője, és a merész húzás bejött: 29–23-ra elhúzott a tavalyi Magyar Kupa-győztes. Igaz, 29–29-nél már éppen Zsoldosnak kellett időt kérnie. Simon Balázs, a válogatott játékmestere ontotta a kosarakat, odaát a visszaálló amerikai „nikkelbolha”, az örökmozgó Larry Blair varázsolt, és 41–38-as kiskunsági vezetéssel zárult a félidő.

A 22. percben Jefferson megszerezte első kosarát, és szép lassan elhúzott a konzervgyári alakulat. Kenneth Henderson és Bencze Zoltán ziccereket hibázott, illetve Jefferson is ügyesen blokkolta a válogatott center egyik dobását, Goran Miljkovics, a vendégek edzője 59–52-nél időkéréssel próbált rendet rakni a fehérvári fejekben. Sikertelenül, Szabó és Blair vezérletével 11 pontosra duzzasztotta az előnyt a vendéglátó a harmadik negyed lefújásáig.

Az utolsó etapban már beledöngölte a parkettbe esélyesebb ellenfelét a Kecskemét. Blairt mintha az ördög szállta volna meg – akárcsak névrokonát, Linda Blairt az Ördögűzőben –, hihetetlen dolgokat produkált, és amikor Jakob Sigurdarson hármasa a gyűrűben landolt, hangrobbanás rázta meg a csarnok légterét (78–61). Simon teljesen eltűnt a hajrára, Horváth „levette” a pályáról, majd kisvártatva Miljkovics mester is, beismerve, hogy ez a meccs már megfellebbezhetetlenül elúszott.

Az utolsó percekben a hazaiak magyarjai sziporkáztak, a fiatal Lekli József például egy olyan horoggal vette be a kosarat, amely még a nagy Kareem Abdul-Jabbarnak is becsületére vált volna.

Érdekes felvetés: mi lenne, ha drága légiósok helyett saját nevelésű hazai kölykökkel próbálkoznának a csapatok?! ½