Hangzatos tervekkel kezdte meg négyéves elnöki periódusát Michel Platini, akit januárban választottak meg az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) vezetőjének. Legnagyobb ívű elképzelése a legrangosabb európai kupasorozat, a Bajnokok Ligája átalakítása volt. A francia sportvezető szerint ugyanis a jelenlegi rendszer igazságtalan, mert a tőkeerős, nagy kluboknak kedvez.
Kitalálta tehát, hogy egyetegyet elvesz a nagy futballnemzetek BL-kvótáiból, annak érdekében, hogy a kisebb országok képviselői is közelebb kerüljenek a tűzhöz.
M a j d rövid idő múlva, amikor belátta, hogy óriási ellenállásba ütközik a két főtáblás és két selejtezős helyet kapó Anglia, Spanyolország és Olaszország részéről, felvetette a kettős kvalifikáció módszerét: a nemzeti kupasorozatok győztesei is szerepelhessenek a sorozatban.
A javaslat azonban még ebben a finomított formában sem aratott osztatlan sikert, Michel Platininek meg kellett hajolnia a többség akarata előtt, és be kellett látnia, hogy az országos kupák aranyérmeseit nem tudja becsempészni a BL-be.
Viszont annál ügyesebben manőverezett a másik fronton, hiszen úgy sikerült elérnie változást a „kis országok” javára, hogy nem haragította magára a nagyokat.
A stratégiai tanácsülésen elfogadott szisztéma szerint 2009-től a főtáblára a címvédő mellett az UEFA-együtthatók alapján legerősebb három nemzet (jelenleg Spanyolország, Olaszország és Anglia) három-három együttest küldhet, míg a 4–6. helyezettek (Franciaország, Németország, Portugália) két-két, a 7–12. helyezettek (Hollandia, Görögország, Oroszország, Románia, Skócia, Belgium) pedig egy-egy csapatot delegálhatnak. A többi negyven európai bajnokcsapat – köztük a magyar aranyérmes – háromfordulós rendszerben küzd öt főtáblás helyért (azaz 27 már „elkelt” a 32-ből).
Ez eddig meg is egyezik a Michel Platini tervével, de csak azért, mert a tanácsülésen kompromisszumot kötöttek: a nemzeti kupagyőzteseket „elfelejtik”, és további öt helyért a tizenöt legerősebb liga második, harmadik vagy negyedik helyezettjei versengenek majd kétkörös kvalifikációval.
Érdekesség azonban, hogy ezt csak a hírügynökségek és a tekintélyes nyugat-európai lapok innen-onnan elszipkázott információiból tudjuk, az UEFA ugyanis – vélhetően hiúsági okokból – hivatalosan nem kommentálta a tanácsülésen elhangzottakat, mondván a BL átalakításáról a szervezet végrehajtó bizottsága dönt november 30-án. A legfontosabbak azonban már a háttérben eldőltek, és mivel első olvasatra meglehetősen bonyolultnak tetszik az új rendszer, boncolgassuk még egy kicsit a döntés következményeit.
A kezdetben Michel Platinit esküdt ellenségüknek gondoló nagy nemzetek nemhogy rosszul, hanem egyenesen jól járnak a változtatással: míg Anglia eddig két csapatot delegálhatott a főtáblára, és kettőt a selejtező harmadik fordulójába, ezúttal hármat küldhet közvetlenül a csoportkörbe, és egynek kell kvalifikációs meccseket játszania (igaz, az eddigi egy helyett két kört).
És ami számunkra ennél jóval érdekesebb: a mindenkori magyar bajnok is kedvezőbb helyzetbe kerül 2009-től, hiszen míg korábban a topligák harmadik vagy negyedik helyezettjei is útját állhatták a hazai legjobbnak, ezúttal „csak” negyven „kisebb” ország aranyérmese várhat rá.
Nem a rosszindulat, hanem a realitás mondatja velünk azt, hogy ez a könnyebbség csak elméletben igaz.
Gondoljunk arra, hogy a nyáron a svéd Elfsborg búcsúztatta a megerősített DVSCTEVA-t a BL-selejtező második fordulójában (később az északiak a spanyol Valenciával nem voltak egy súlycsoportban).
Az viszont igencsak jó lett volna, ha a 2002–2003-as szezonban a horvát NK Zagrebet kiejtő Zalaegerszeg vagy a 2005–2006-os idényben a szintén horvát Hajduk Splitet lehengerlő Debrecen a kvalifikáció utolsó körében nem a Manchester Uniteddel, hanem mondjuk a svájci bajnokkal meccselt volna.
Ha az UEFA vb elfogadja az új szabályzatot, 2009-től már nem tornyosulnak MU- és Valencia-szintű klubok a magyar bajnok előtt.
Csak az a kár, hogy nekünk már az Elfsborg és a macedón Rabotnicski is nagy falatnak számít…
