Reálisan látja az esélyeket

Az legyen a legnagyobb baja, hogy a Real Madrid honlapján Adan Slazaiként van feltűntetve, és 7-es mezben szerepeltetik. A királyi klub második csapatában, a Castillában a 9-es dresszt viselő Szalai Ádám ugyanis remekül érzi magát a spanyol fővárosban, állítja, jobb helyre nem is kerülhetett volna. Az utánpótlás-válogatott csatárának jó hangulatát jelentős mértékben fokozná, ha a Lettország elleni vasárnapi Eb-selejtezőt követően győztes meccs emlékével térhetne vissza Madridba.

Hallom, elvakult Barcelona-drukker.

Micsoda?! – hökkent meg Szalai Ádám. – Ez nem igaz! Ízig-vérig realos vagyok! Már azt megelőzően az voltam, hogy Madridba igazoltam. Egyébként hol hallotta, hogy a Barcelonának szurkolok?

Bocsánat, csak vicceltem. A tréfát félretéve: felfogta már, mit jelent a Real játékosának lenni?

Mostanra teljesen beilleszkedtem. Előző klubomban, a Stuttgartban már tapasztalhattam, mit jelent profi körülmények között készülni, de ami a Realnál fogadott, a legmerészebb álmaimat is felülmúlta. Hihetetlen, milyen közeg övezi ezt az egyesületet.

Egy példát mondjon rá, hogy mitől esett le az álla.

Mondjuk attól, hogy az edzőközpontunkban tizennégy füves pálya található. És hadd emeljek ki még valamit: a Castilla foglalkozásait tizenegy tagú stáb felügyeli, szinte minden második játékosra jut egy-egy szakember. Kemény, ugye?

Az. Eddig hét találkozón jutott szóhoz, háromszor volt eredményes. Melyik mérkőzése sikerült a legjobban?

Talán a Fuenlabrada elleni, amelyen egy gól és egy gólpassz fűződött a nevemhez.

Gondolom, ünnepelték a lefújást követően.

Ez azért túlzás. Annyit mondtak: Jó volt, Ádám! Persze nem is várom el, hogy egyetlen meccs alapján hősnek kiáltsanak ki, itt napról napra jól kell teljesíteni. A hazai fellépéseinken nincsenek sokan, a VIP-lelátó ugyanakkor rendre megtelik, a megfigyelők mellett Ramón Calderón klubelnök, valamint Predrag Mijatovics sportigazgató is gyakori vendég az Estadio Di Stéfanóban, sőt ők az öltözőbe is belátogatnak – ennél nagyobb motiváció nem kell.

Az első csapat trénerét, Bernd Schustert véletlenül hagyta ki a felsorolásból?

Ő nem szokott megnézni minket, ellenben valamelyik segítője mindig felbukkan, úgyhogy a vezetőedző nyilván maximálisan képben van a tartalékcsapatot illetően.

Boldogul a spanyollal?

Egyre jobban. A nyáron elvégeztem egy „gyorstalpalót”, azóta tanulok lelkesen, lassan úgy megy a spanyol, mint a német.

Még meg is kérdezheti Bernd Schustert, milyen nyelven óhajt társalogni...

Ez azért még odébb van. Realista vagyok, tudom, hogy még bőven van hova fejlődnöm. Ne feledjük, a világklasszisokkal teli Real Madridba akarok bekerülni, és ez nem megy máról holnapra. Éppen ezért határidőt sem szabok magamnak.

A harmadosztályban csupán a tizenharmadik helyen szerénykednek. A vezetők tragédiaként élik meg a gyenge szereplést?

A vereségek után kapunk a fejünkre, de ezt nem nevezném tragédiának. Azt viszont igen, ha Raúlék kapnak ki, na, akkor világvége hangulat uralkodik a klubban.

Madridban értékelik, hogy tagja a magyar utánpótlás-válogatottnak?

Dicsőségnek tekintik. Az elöljárók többször is a helyszínen tekintették meg a meccsünket. A lett túrát azonban alighanem kihagyják…

Miről maradnak le?

Magyar győzelemről! A fehéroroszok elleni vereség után ez az utolsó esélyünk arra, hogy életben tartsuk továbbjutási reményeinket. Még egyszer nem hibázhatunk, kizárólag a győzelem az elfogadható – látja, ezen a téren nincs különbség a válogatottunk és a Real között…