Döntetlen bakonyi módra

„Tessééééék?!” A mellettem helyet foglaló úr ismét nekiveselkedik, még közelebb hajol, mint az imént, de nem. Mármint látom, hogy mond valamit, de nem hallom. Jelzem, a fülemmel semmi baj, csak a helyzet reménytelen: egy ember képtelen túlkiabálni háromezret.

Ekkor huszonhét perc volt hátra a kezdésig.

A csarnokot jó veszprémi szokás szerint zsúfolásig megtöltő fanatikusok között van húsz szegedi is. Igen, szegedi. Ráadásul a hazai B-középben ütöttek tanyát – Szeged-mezben. Úgy verik a dobot, úgy szurkolnak, mintha Pick-meccsen lennének, csupán az „Aki ugrál, veszprémi” rigmus alatt fújnak egyet... Nándit, azaz Fazekas Nándort együtt ünnepli az egyesült magyar drukkerhad, bele se gondolunk, mekkora tapsot kapna a kapuvédő, ha nem a Gummersbach, hanem az MKB hálóját őrizné. Mielőtt kezdődne a mérkőzés, a németek kétméteres „mackója”, Sverre Andreas Jakobsson kioszt néhány pofont – magának. Legalább biztos lehet benne, kitől kapta.

A csata úgy indul, hogy Fazekas ziccert fog. Nem lesz ez így jó, Nándi... A folytatás már biztató, 6–6 után 9–6-ra ugrik meg a Veszprém, majd 11–9-ről 14–9-re, utóbbi szinte emberfeletti produkció, ugyanis emberhátrányban ver hármat vetélytársára. A hangulatot úgy jellemezzük a legjobban, ha mindössze annyit írunk: leírhatatlan. A meccsnek persze még nincs vége – csupán Ilyés Ferenc számára, még be sem fejeződött az első félidő, s már harmadszorra állítják ki. Néhány perc múlva már vége a félidőnek, 20–16 ide, a magunk részéről jó pihenést és hasonló folytatást kívánunk a bakonyiaknak. Mintha ez ilyen egyszerű lenne! Egyesek még vissza sem értek a büféből, amikor már 24–17 virít az eredményjelzőn. Nem lehetne lefújni, drága sporik? Persze nem. Na mindegy, a hátralévő időszakot csak kihúzzuk valahogy. 25–21, nem baj, belefér. 26–23 – ó, még ez is. 29–27 – még ez is rendben volna, betudjuk az elkerülhetetlen hullámvölgynek. 30–29 – az átlagosnál hosszabb az a hullámvölgy... 30–30 – ajjaj, az a bizonyos zabszem nem hagy minket nyugodni... Iváncsik Gergő a harmadik büntetőt lövi Fazekasnak, ez is bemegy, 3–0! Kár, hogy a pályán nincs ekkora különbség, sőt semekkora sincs. A gólok felváltva esnek, egészen addig, amíg a Veszprém el nem puskázza a maga lehetőségét. A németek meg azért németek, hogy ilyen helyzetben ne hibázzanak: 34–35. Emberelőnybe kerül a házigazda, talpon a csarnok népe, ha lehetne, 3000 magyar támadna hét német ellen, fájdalom nem lehet. A 35–35 így is összejön, mi több, a 36–35-re is van esély, azonban Marko Vujin utolsó másodpercben eleresztett lövését bravúrral hárítja Fazekas Nándor – aki ebben a pillanatban nem Nándi...

A reakció vegyes: van, aki tapsol, akad, aki mozdulatlanul mered maga elé, más bosszúsan csapkodja a combját. Miközben azzal mindenki tisztában van, hogy egy pontnál több azért nem veszett, ha jövő vasárnap Celjében nyer az MKB, továbbjut. A drukkerek kisvártatva már a szlovéniai kirándulást szervezik, lelkesedésük egy csapásra visszatért, szerintük – ha nem is simán, de – győznek Gál Gyuláék.

Ámen.