Hatalmas egyéni hibák

Urbányi István azt mondta: alig aludt vasárnapra virradóra, és amikor újból megnézte a Győr–Újpest bajnoki (4–2) felvételét, csak megerősödtek benne a vereség okai, amelyeket már szombaton is érzett.

„Egyszerűen vicces gólokat kaptunk – mondta a szakember. – Olyan hibákat követtünk el, amelyek eddig nem voltak jellemzőek ránk, és most egyszerre hibáztak többen is. Eddig, ha valaki rontott, ott volt mellette a társa, aki kisegítette, de most nem akadt, aki korrigáljon – túl sok játékosnak volt rossz napja. A szünetben megbeszéltük: ne szédüljünk meg az emberelőnytől, negyedórán át stabilan védekezve futballozzunk. Erre mi történt? Kimentünk, és azonnal gólt kaptunk. Amely előtt Bajzát Péter ötméteres lesről, de nagyon rutinosan helyezkedve tért vissza: mi a középpályán könnyelműen az ETO-nak adtuk a labdát, egyből indították a győri csatárt, és ekkor két védőnk kilépett, egy azonban nem. Aztán Kovács Zoltán, akit azért ültettem padra, hogy legyen olyan cserénk, aki pluszt tud adni, egyenlített. Ezután, úgy érzem, gól már nem volt a Győr futballjában, igaz, a miénkben sem: csakhogy később Bank István legalább negyven méteren át vezette a labdát úgy, hogy három játékosunk kísérte, ám egyikük sem támadta meg, a beadásnál pedig Bajzát Péter megelőzte a védőket. A negyedik győri gól előtt pedig kitámadtunk, hátul egy az egyben maradtunk, ebben pedig nagy a kockázat: a második és harmadik győri gól miatt keserűség van bennem.”

A kiállítás hatása, mint kiderült, furcsa lehet: a hátrányba kerülő tudat alatt megnyugodhat, míg az előnybe kerülő az indokoltnál óvatlanabbul támad: talán ez történt Győrben is?

„Talán igen – meditált Urbányi István. – A futball ebből a szempontból is különbözik a vízilabdától, a kézilabdától vagy éppen a jégkorongtól: a létszámfölény nem tükröződik azonnal. A kiállítás a támadójáték rovására mehet. Hiába vigyáztak néha négyen is Bajzát Péterre, ő mégis gólt szerzett, majd két támadóra volt öt védőnk, mégis gólt kaptunk.

Ezek a nagy hibák okozták a vereségünket.”