Megesett már máskor is, hogy a kiesési helyosztónak beharangozott mérkőzésen olyan játékkal rukkoltak elő a csapatok, amely láttán nem tudtuk eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk… Mégis mindig sikerült valami – még ha olykor hajánál fogva előrángatott – pozitívumot is találnunk az összecsapásban.
Nem úgy, mint szombaton, a gól nélküli döntetlennel végződő Sopron–Siófok találkozó után, amikor kiderült: a csapatok még a minimumot sem képesek teljesíteni. Egyetlen labdarúgó sem akadt, aki a pályán, illetve lapunk hasábjain ki tudott volna lépni a szürkeségből, hogy a neve után szereplő osztályzatot pirossal jelölhettük volna.
Kétségtelen tény, bár ez nem jelent különösebb dicséretet: a vendégek védője, Forgács András nyújtotta a legjobb teljesítményt. Ezt le is írtuk. Ám a jobbára hármas és négyes osztályzatot kapó futballisták között nem nagy dicsőség a mezőny legjobbjának lenni a közepessel felérő ötössel.
„Úgy érzem, a szerző túlságosan is szigorúan értékelt” – mondta Tornyi Barnabás, a Siófok szakmai igazgatója, aki a lefújás után azt nyilatkozta, hogy az eredmény híven tükrözi a látottakat.
„Vagyok annyira önkritikus, hogy nem értékelem fel a teljesítményünket – tette hozzá a szakember. – Lehet, az elfogultság beszél belőlem, de csapatom játékát belülről tartalmasabbnak ítéltem meg, mint amilyennek kintről tűnt. Félre ne értsen, van hiányérzetem. Azonban a mi helyzetünkben az idegenbeli döntetlen is sokat ér. És ha az edzéseken gyakoroltakból csak egy picivel is többet megvalósítanánk, ha mernénk játszani is, előrébb tartanánk. A szombati meccs inkább a soproniak tragédiája. Illetve az, ahogyan eljutottak idáig. Hogy van például egy olasz edzőjük, aki sem a találkozó előtt, sem a befejezés után nem jön oda köszönni, sok szerencsét, netán minden jót kívánni. És azt, hogy a bemelegítő játékosok között cigarettázva járkál fel és alá, kikérem magamnak a sportág nevében!”
Megszólíttatott hát a soproniak olasz edzője (?), Vincenzo Cosco, ám nem áll módjában reagálni, ugyanis az olasz tulajdonosok nem engedik nyilatkozni. Helyette segítőjének, Végh Tibornak jutott a kellemetlen feladat, hogy értékelje a szombati produkciót.
„Örökké elégedetlenkedő ember vagyok, így azt kell mondanom, hogy reálisan értékeltek – ismerte el a soproniak (hivatalosan?) megbízott edzője. – Hozzáteszem: sajnos… Ahogy az az ilyen meccseken lenni szokott, mindegyik csapat arra helyezte a hangsúlyt, ne kapjon ki. Nekünk hazai pályán támadnunk kellett volna, de egyenlő létszámban sem voltunk erre képesek. Amikor kevesebben maradtunk, már végképp nem volt esélyünk. De milyen a futball: talán még ekkor is nyerhettünk volna…”
Ezzel szemben maradt a színtelen, szagtalan döntetlen.
Vesztesként csupán a nézők távoztak.
