Ez bizony nem a Ducks napja volt

A hétfő hajnal nem az Ana heim ünnepe volt: a címvédő hetedszer is kikapott, ráadásul végig kellett néznie, ahogy Dustin Penner az Edmonton mezében ünnepel.

A vereség mikéntje sem mellékes azonban: a Ducks ugyanis hiába fordított 0–1ről, az Oilers 1:27-tel a harmadik dudaszó előtt – méghozzá emberhátrányban – egyenlített úgy, hogy a gól előtt Tom Gilbert a kezdőkörből a kapuig, Andrew Cogliano pedig a hátsó palánktól a jobb oldali bulikör tetejéig korcsolyázhatott háborítatlanul. Ha már így alakult, utóbbi be is verte az Edmonton második gólját, amelyet az Oilers a szétlövés megnyerésével fejelt meg.

Mindehhez jön a már említett Dustin Penner, aki tavasszal még Ducks felszerelésben emelgette a Stanley-kupát, aztán az Oilers olyan ajánlatot tett elé, amelyet a Ducks nem volt hajlandó tartani, így az Anaheim második legponterősebb embere odébbállt. A balszélső most járt először a Honda Center jegén ellenfélként – bizony lesz is mire emlékeznie, minden korongérintése füttykoncertet generált.

„Nem tudtam, mire számítsak. Sosem tudhatja az ember pontosan, milyen lesz, amíg valójában nem tér viszsza. Most már tudom… Az első harmad alatt sok-sok érzés és emlék futott át az agyamon. A másik kispadon látni a sok Ducks-jelvényt, s közben tudni, hogy rajtam Oilers-embléma van, nagyon érdekes érzés volt” – mondta Penner, aki ráadásul a kemény mérkőzés után az Anaheim edzője, Randy Carlyle irodájában kapta meg a bajnoki címéért járó gyűrűt. Fura egy helyzet, annyi bizonyos…

Eredmények 15. oldalon