Univer: eddig színjeles

Az egyik helyi pékség ajándék perechegyei, pazar, kitatarozott sportcsarnok, tucatnyi csinos táncoslány – a Fantasy Dance School növendékei – és a Van Halen megaslágere, a Jump vérpezsdítő akkordjai fogadták az Univer–PVSK bajnoki rangadóra igyekvő mintegy 1200 nézőt. Látszott, Kecskeméten komolyan gondolják, hogy kosaras fellegvárat varázsolnak a városból, a dicséretes törekvésekhez kiváló alapot adott a nyitányon Pakson aratott bravúros győzelem. Más kérdés, hogy az említett diadal hőse, a brazil Antonio Jefferson da Silva egész héten fájlalta a lábát, nem is edzett, és helyén a 21 éves Szabó Zsolt kezdett a házigazdánál. A kezdeti fogáskeresés után Dragan Alekszics beállása bizonyult az első meghatározó momentumnak: a 37 éves szerb bedobó ontani kezdte a triplákat – az első félidőben négyet szórt –, 17 ponttal zárta az első két negyedet, neki köszönhetően a vendégek egypontos előnnyel (36–37) vonulhattak pihenőre. A második félidő Jeffersonparádéval indult, az ördöngös brazilt nem zavarta sérülése, és visszaszerezte a vezetést csapatának. Ám megint jött Alekszics, folytatódott a triplazápor, és újból a vendégeknek állt a zászló. De nem sokáig. Fáradni látszottak a baranyaiak, Alekszics is többet hibázott, Jefferson pedig „sapkázott”, triplázott. 60–52-ről kezdhette a Kecskemét a sorsdöntő utolsó játékrészt. Larry Blair egyre inkább paksi önmagát adta, és ez elég volt ahhoz, hogy kétszámjegyűre dagadjon a hazai előny. Ekkor már ugyanazt a gyilkos védekezést hozta a Kecskemét, mint egy hete, és ez nagyon nem ízlett a pécsieknek. Bojan Lapov kósza kosara még visszahozott némi vendégesélyt, de aztán Blair hálószaggató zsákolása pontot tett a meccs végére, amely minden igényt kielégített, legalábbis az iramot és a védekezés intenzitását tekintve feltétlenül.