Szoknyavadászok

Skóciában szinte soha nem látott magasságba szökött a futball-láz, ami a válogatott és a Bajnokok Ligájában szereplő Rangers és a Celtic remek eredményeivel magyarázható. Az ország lelkesedése érthető, hiszen a nemzeti együttes karnyújtásnyira van a továbbjutástól egy olyan csoportban, amelynek sorsolásakor fabatkányi esélyt sem adtak neki a kvalifikációra. Valószínűleg kevesen gondolták, hogy a világbajnoki címvédő Olaszországot vagy az 1998-ban vb-aranyérmes és 2000-ben Eb-győztes Franciaországot meg tudja előzni a skót válogatott.

Márpedig jelenleg így áll a helyzet: Alex McLeish szövetségi kapitány legénysége kilenc találkozót követően 21 ponttal vezeti a B-csoportot, míg az olaszok 20, a franciák pedig 19 pontot gyűjtöttek ugyanennyi mérkőzésen. Skócia futballreneszánsza mögött nem érdemes csodát, világklasszisokat, sztáredzőt keresni. A január végén kinevezett McLeish nem csinált semmi varázslatosat, egyszerűen csak azon a poszton szerepelteti a megfelelő játékosokat, amelyen a legjobbat tudják nyújtani. A skót labdarúgás mindig is arról volt híres, hogy rendkívül őszinte, megalkuvást nem tűrő, nincs semmi trükk, csillogás, csak szakadatlan robotolás és küzdés. Ez jellemzi most is a csapatot, ám a korábbi időszakhoz képest feltűnő különbség, hogy a válogatottak zöme az angol és skót élvonalban rendszeresen játszik meghatározó emberként. Az együttes oda-vissza legyőzte a franciákat, ami óriási fegyvertény, hiszen például a rivális olaszok egyszer sem tudtak nyerni Raymond Domenech csapata ellen. James McFadden, a párizsi meccs egyetlen góljának szerzője nemzeti hős lett, amit az is jelez, hogy a harminc méterről szerzett találatáról készített óriásposztert a válogatott otthonául szolgáló Hampden Park múzeumában állítják ki…

A szombaton az ukránokat fogadó skótok mellett az amúgy jégkorong-nagyhatalomnak számító Finnország is „lőtávolba került” az A-csoportban, elsősorban a portugálok bukdácsolásainak köszönhetően. Az északiak a kimondottan erős A-csoportban vitézkednek, s hatalmas meglepetésre megelőzik a portugálokat, a szerbeket és a továbbjutásra már esélytelen belgákat is. A Roy Hodgson edzette válogatott már a selejtezők első fordulójában megmutatta oroszlánkörmeit, amikor idegenben nyert a jelenlegi csoportelső lengyelek otthonában, s noha azóta becsúszott két vereség is, a finnek angol szövetségi kapitánya bizakodhat, mivel a nagyágyúnak számító Szerbia és Portugália botladozik.

Végül ne feledkezzünk meg az északírekről, akik egyelőre tartják a lépést Svédországgal és Spanyolországgal. Nigel Worthington csapata először akkor került rivaldafénybe, amikor márciusban hátrányból fordítva 2–1-re legyőzte a svédeket hazai pályán, és átmenetileg az F-csoport élére ugrott. A zöld-fehér együttes továbbjutására még jelenlegi harmadik helyezésük ellenére is nagy bátorság fogadni, hiszen a hátralévő három mérkőzésen a svédekkel és a spanyolokkal idegenben, a dánokkal hazai pályán játszanak, de ha netán kétszer győznek, akkor még az is előfordulhat, hogy a riválisok közül egyet kitúrnak az első két továbbjutó helyről…