Fradistaként is kedvenc Újpesten

Málta.

Még ma is sok futballrajongónak ugrik össze a gyomra az amúgy végtelenül szimpatikus ország nevének hallatán. Egy évvel ezelőtt ugyanis a Bozsik Péter vezette magyar válogatott arcpirító, 2–1-es vereséget szenvedett a szigetországban – és ez a kudarc a szövetségi kapitány állásába került.

Nem mellesleg rengeteg rutinos válogatott játékos hattyúdala volt az a kilencven perc. Sokan azóta nem is kaptak meghívót a nemzeti tizenegybe – Gera Zoltán a kivétel. A West Bromwich játékosa részese volt a fájó kudarcnak, ám tagja Várhidi Péter megfiatalított együttesének, és miután az UEFA nem tiltotta el törökországi piros lapja miatt, Gera Zoltán ott lehet szombaton a Megyeri úton.

Tudja már, ki lesz a játékvezető az Eb-selejtezőn?

Fogalmam sincs, nem néztem meg – mondta Gera Zoltán. – De valójában nem is érdekel. Tény, hogy a skót Stuart Dougal nagyot tévedett, amikor a nyilvánvaló tizenegyes helyett engem állított ki, de azt hiszem, ezzel már nem kell foglalkoznunk. A máltaiak ellen készülünk, koncentráljunk hát rájuk!

Rendben. Aligha felejtette el a legutóbbi találkozást a következő ellenféllel...

Szeretném kitörölni az emlékeimből azt a meccset, de sajnos nem lehet. Részese voltam annak a fájó zakónak, és bár nem vagyok bosszúálló típus, nagyon szeretnék nyerni Málta ellen. Igaz, bárki legyen az ellenfél, én mindig ezzel a céllal lépek pályára.

Hogy emlékszik vissza a máltai összecsapásra?

Négy nappal korábban hazai pályán kikaptunk Törökországtól, de akkor úgy voltunk vele, hogy nálunk sokkal erősebb csapattal találkoztunk, és bár fájt a vereség, az volt a papírforma. Aztán utaztunk Máltára, és valamiért nagyon rossz hangulatban volt az egész társaság. Mintha mindenki beletörődött volna, hogy nem vagyunk többre képesek. Nagyon elrontottuk azt a meccset, ez igaz, de utólag visszatekintve a javunkra vált ez a kudarc, hiszen kicserélődött a válogatott, új folyamatok indultak el a magyar futballban.

Ez a csapat tehát jobb, mint az egy évvel ezelőtti? Vagy jobb közösség?

Nem szeretnék összehasonlításokat tenni, nem tudom, melyik a jobb csapat. Ha csak a máltai meccset vesszük, ott az én értékítéletem szerint kiváló futballisták voltak a válogatottban: Király Gábor védett, ott volt Dárdai Pál, Szabics Imre, Huszti Szabolcs, mind-mind kitűnő labdarúgó. Ugyanakkor az olasz, a bosnyák, de még a török meccs is azt mutatta, ennek az új együttesnek lehet jövője. Egységesek, szervezettek vagyunk, és sikerre éhes ez a társaság. De a korábbi csapat is nyerni akart... A társasági szellemmel akkor sem volt probléma, és most sincs. Nem emlékszem, hogy tavaly bárki kényszeredetten fogadta volna el a meghívást, és most is mindenki szívesen jön a csapatba. Kár is ezen meditálni, hogy melyik a jobb válogatott, az élet így alakult, innen kell folytatnunk a munkát. Olaszország és Törökország ellen is várakozáson felüli teljesítményt nyújtott a csapat. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a két ellenféllel szemben az esélytelenek nyugalmával játszhattunk.