A pályán kapuk, a kasszánál kiskapuk

Múltidéző: a rendszerváltozást követően az állam kivonult a sportból, a sportegyesületek szponzorok után kutattak, miközben csak lassan tisztázódott jogi státusuk. A kilencvenes évek második felében már az volt a szlogen, hogy a futballklubok üzleti vállalkozások, ezért az akkor Professzionális Nemzeti Bajnokságnak hívott NB I-ben szereplő egyesületeket különböző kft.-knek kellett üzemeltetniük.

Utólag visszatekintve talán nem túlzás, hogy a gondok ettől nem szűntek meg, sőt!

Az általános és folyamatos színvonalcsökkenés nyomán egyre kevesebb szponzort találtak a futballegyesületek, ugyanakkor az adótörvények változásával egyre nagyobb és nagyobb terhek szakadtak a nyakukba.

Fojtogató pénzhiány, ügyes trükközések

Röviden: talán nincs is olyan magyar futballklub, amely az utóbbi két évtizedben ne nézett volna szembe a pénzhiány, a fizetésképtelenség nyomasztó terhével. Ám mert a klubot üzemeltető kft.-k – benne van a nevükben – csak korlátolt mértékben vállalnak felelősséget, csődbe mehettek úgy, hogy tartozásaikat nem rendezték, azaz ha egy csapat nem fizetett a játékosnak, a legrosszabb esetben felszámolták az üzleti társaságot, így az együttes megszűnt. Tudjuk, hogy csak papíron – ekkor következtek ugyanis a telephelycserék, a névváltozások.

A nincstelenség kreativitást szül. Az évek során a klubok próbálták a keveset (néha a semmit) minél jobban beosztani, az egyre csak duzzadó közterhek miatt kialakult az a gyakorlat, hogy a futballistákból vállalkozók lettek, fizetésükről, prémiumukról számlát adtak, így a társadalombiztosítási járulékokat és a személyi jövedelemadót nem az egyesület, hanem a játékos fizette.

A helyzet azonban ellentétes volt az Európai Unió munkaerő-piaci előírásaival, így 2004 márciusában a sporttörvény kimondta, 2007-től a professzionális futballklubok nem állhatnak vállalkozói kapcsolatban játékosaikkal.

A cél egyértelmű volt, világossá tenni a rendszert, átláthatóvá alakítani az igencsak kusza futballbizniszt.

És akkor jöttek a reklámcégek

A mostani fehérvári sztrájkveszély fehéren-feketén bizonyítja, hogy a helyzet nem rendeződött. A futballvállalkozások ugyanis újabb megoldást találtak arra, miként kerüljék ki a közterhek kifizetését – nyugodtan fogalmazhatunk általánosságban, mert a mai gyakorlatot követi szinte kivétel nélkül minden NB I-es csapat.