A New York Rangers már az elmúlt évadban is régi önmagát (például az 1994-est, amikor legutóbb Stanley-kupát nyert) idézte, az új szezonban azonban még többet várnak a csapattól a Madison Square Garden szurkolói. Hogyisne, amikor a csapathoz került a liga – holtversenyben – legjobban fizetett csatára, Scott Gomez a szomszédvár New Jersey Devilstől, a szupersztár Chris Drury a Buffalo Sabrestől, no és a Staal-dinasztia harmadik tagja, a húszéves hátvéd, Marc (a carolinai Eric és a pittsburghi Jordan testvére). A telt házat jelentő 18 200 néző először elbúcsúztatta az 1994-es bajnokcsapat visszavonuló hősét, Brian Leetchet, majd annak tapsolhatott, hogy 1–2-ről 5–2-re fordított a minden idők egyik legerősebb Rangersének titulált alakulat. A hős az amerikai center, Drury volt, aki gyermekkorában folyton arról álmodott, hogy egyszer a Rangers hokisa lesz. Az idén végre az is lett – persze korábban négy évet lehúzott a Colorado Avalanche-nél, ahol előbb az év újonca lett, majd 2001-ben Stanleykupát nyert, aztán a Calgary Flamesnél és a Buffalo Sabresnél is megfordult. Közben a 2002-es Salt Lake City-i olimpián ezüstérmet szerzett a Team USA-vel – szóval kijutott neki a sikerekből. Most álmai csapatában mutatkozott be, mégpedig győztes góllal, továbbá két assziszttal. A „cseh légióból” a 35 éves Jaromir Jágr két, a hátvéd Marek Malik három gólpasszal jeleskedett, Michal Rozsival nyitotta meg a gólok sorát, és Petr Prucha, valamint a Jágrral egyidős Martin Straka is beköszönt. Kezdésnek nem rossz, miként a 2004-es bajnok Tampa Bay Lightning 3–1-es győzelme a liga nagyágyúi közé tartozó New Jersey Devils ellen. Vincent Lecavalier, a floridaiak óriás termetű csapatkapitánya két gólt ütött Martin Brodeurnek, a hokitörténelem alighanem legnagyszerűbb kapusának, kicsikarva a Vezina-trófea kétszeres elnyerőjéből (2003, 2004), a nyolcszoros All-Starból a legnagyobb dicséretet, amit kapustól csak kicsikarni lehet: „Nem kell szégyellnem ezeket a gólokat, ugyanis a liga legjobb játékosától kaptam őket. Ha Vincent ilyen helyzetekbe kerül, mint most, nem szokta kihagyni azokat…”