Művészek és hősök (1.)

Bár a labdarúgás csapatsport, legalább annyira fontosak az egyéni teljesítmények, mint az együtteseknél uralkodó harmónia és összeszokottság. A summázat a következő lehet: nemzetközi szinten kiugró eredményt csak akkor lehet elérni, ha a csapatban vannak olyan egyéniségek, akik a feszült hangulatú tétmérkőzéseket eldöntő produkcióra képesek.

Elég, ha visszaemlékszünk Kakára, aki a legutóbbi szezonban a vállán vitte a Bajnokok Ligája döntőjébe a selejtezőben rajtoló AC Milant, majd a májusi athéni fináléban is győzelemre vezette csapatát a Liverpool ellen (2–1), és tíz találattal a sorozat gólkirályi címét is begyűjtötte. Vagy említhetjük Didier Drogbát is, aki a 2006–2007-es idényben hatvan meccsen (!) harmincháromszor (!) volt eredményes, és bár a Chelsea „csak” két hazai kupatrófeát gyűjtött be (FA-kupa, Ligakupa), az elefántcsontparti csatár teljesítménye nélkül mindez nem jöhetett volna össze.

Még nagyon messze a vége a most futó évadnak, ám ezúttal hasonló produkciót várhatunk Lionel Messitől és Zlatan Ibrahimovictól is. A Barcelona argentin támadója és az Internazionale svéd csatára egyaránt alaposan „bekezdett”: mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában sziporkáznak, és húzzák magukkal az egyaránt sokat kritizált csapatukat. Teljesítményükkel mintegy védőernyőt tartanak csapatuk fölé, megvédve ezzel alkalmasint vezetőedzőjüket is.