Minden jó, ha jó a vége

Ifjabb Tóth János a végére nagyon belejött a száguldásba. Mosolyogva érkezett meg a szervizparkba az utolsó gyorsasági után, és azt mondta, nem bánná, ha lenne még a programban vagy három-négy szakasz. Nem csoda, hogy ezt kívánta, hiszen míg a délelőtti szakaszok nem egészen úgy sikerültek, ahogyan a hétszeres magyar bajnok elképzelte (túl puha gumit tettek fel, az hamar elhasználódott, és a Peugeot korláttól korlátig csúszkált az úton), a második kör már annál jobban ment, pedig ugyanazokon az utakon száguldottak. Jelzésértékű, hogy a délelőttihez képest „Janika” az egyik gyorsaságin 19 másodpercet, a másikon 33-at (!) javított. Mindezt annak köszönhetően, hogy erősebb keverékű gumit tettek fel az autójára.

A pályák egyébként ezen a napon sem voltak könnyebbek, mint az előzőeken: kanyar kanyarba ért, ritka volt az ötven méternél hosszabb egyenes. Noha ugyanilyen utak vezettek a nézői pontokra is, a szurkolók tízezreit ez egyáltalán nem tartotta vissza: tükrök behajtva, has behúzva, és imádkozás, nehogy leessen az ember a szakadékba. És mennyivel nehezebb dolguk volt a versenyzőknek! Hiszen nekik ehhez jött még a harc a stopperrel és egymással.

„A navigáció szempontjából is nagy kihívást jelentett ez a futam, a második körben már kifejezetten hadarnom kellett, hogy minden információt elmondjak Janinak. Ebből is éreztem, hogy sokat gyorsultunk” – mondta Tagai Róbert. A hajrában elért részeredményekkel ifjabb Tóth is elégedett volt: akkor már meg-megcsipkedte a helyi vagányokat is, márpedig az nem akármi, hiszen ezek a pilóták itt nőttek föl, kis túlzással kenyérért is ezeken a sziklás, szűk, kanyar gós utakon jártak.

„Bevallom, egy kicsit előrébb vártam magunkat, ám ha azt nézem, hogy minden pályán csak kétszer mehettünk végig a verseny előtt, és volt, amelyiken kilencszáznál több kanyart számolt meg Robi… Nos, akkor nem lehetek elégedetlen –értékelt ifjabb Tóth János. – Ráadásul nekünk ez a tanulóévünk, minden szakaszon, minden kilométeren hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk.”

Az élmezőnyről szólva, nem különösebben meglepő, hogy két olasz pilóta, Luca Rossetti és Giandomenico Basso végzett az első két helyen – utóbbi megszerezve hazája bajnoki címét. Volt is nagy ünneplés a szervizparkban (amúgy olaszosan), trombitával fújták a himnuszt, aki élt és mozgott a csapat körül, zöld-fehér-pirosra festette az arcát.

Ami az előzetesen fő esélyesnek kikiáltott korábbi vb-menőt (nem mellesleg háromszoros San Remó-i győztes) Gilles Panizzit illeti, neki meg kellett elégednie a hetedik pozícióval, mert a végén késés miatt 50 másodperces büntetést kapott.

Eredmények a 21. oldalon